Az Antarktisz után nem könnyű úticélt találni. Én a Holdon, a Mariana-árkon és a világ legszebb helyén gondolkodtam, és végül az utóbbinál maradtam. A Torres del Paine Nemzeti Park ott volt a közelben, Dél-Chilében, és egyébként is lényegesen olcsóbb a másik két opciónál. Ha pedig már ott jártam, össze is írtam, mit érdemes tudnia annak, aki nekivág a túrának.
Ahogy a kép is világosan mutatja, a Torres del Painét a világ legszebb helyének nevezni egyáltalán nem túlzás. Ennek megfelelően egyre népszerűbb is. Szemmel látható volt, hogy a park infrastruktúrája már csak nehezen bírja el az ide érkező tömegeket, és ha hamarosan nem vezetnek be valamilyen létszámkorlátozást, akkor sok el fog veszni a varázsból. Most viszont még, bár találkoztam olyannal, akinek a közeli Fitz Roy jobban tetszett, egyértelmű volt, hogy ez egy egészen különleges hely.
A legközelebbi várostól, Puerto Natalestől 120 kilométerre északra található Paine-hegycsoport körül két túra közül választhatnak azok, akik nem elégszenek meg egy egynapos bekukkantással. Az egyik a teljes kör, ami nagyjából egy hetet vesz igénybe. A másik az útvonal rajza miatt W-nek nevezett, 3-4 napos, a leglátványosabb kilátókat összekötő túra.
Én a W-t választottam. Nem vagyok, és soha nem is leszek olyan kiránduló, aki három plusz napot gyalogol azért, hogy megnézze egy rakás hegy kevésbé fotogén oldalát is. Ráadásul nem is sátraztam. Egyrészt mert egyedül sátrazni biztos elég unalmas dolog, másrészt pedig mert muszáj volt Puerto Natalesbe egy konkrét napon visszaérnem, és féltem, hogy ha mindenem cipelnem kell, esetleg kések. Így mind a négy este valamelyik menedékházban aludtam, viszont minden kajámat cipeltem, bár extra pénzért ezt is meg lehetett volna venni az elképesztően drága szállásokon. Utólag azt gondolom, hogy meg tudtam volna csinálni sátorral is a W-t, ugyanakkor azt is, hogy nekem semmit nem adott volna hozzá az élményhez.
A W-t 4 éjszaka és 3 és fél nap alatt terveztem teljesíteni. Aztán ez 3 napra rövidült, mivel utolsó előtti nap kicsit már untam a gyaloglást, és ezért az utolsó délelőttön nem másztam fel egy gleccserhez, mert olyanból már úgyis láttam eleget. Keletről nyugatra haladtam, és azt hiszem, ez az ideális irány, mivel így az egyik legszebb szakaszt kényelmesen, lefelé sétálva tudtam megtenni.
A túra eléggé megpakolt hátizsákkal is simán teljesíthető, sőt, nekem 4 éjszakára széthúzva kicsit sok is volt az üresjárat és ücsörgés. Keletről indulva ideálisan úgy kellett volna csinálni, hogy első nap délben Puerto Natalesből kibuszozom a park bejáratáig, majd este a Refugio Chilenóban alszom. Másnap reggel napfelkeltekor felmegyek a kilátóig, majd utána le a Refugio Los Cuernosig, ahol alszom. Harmadnap pedig felmegyek a Valle Francésen, és este hatra leérek a Paine Grandéhez, hogy elkapjam a visszainduló katamaránt. Aki ragaszkodik a gleccserhez, az alhat még egyet a Paine Grandéban, és csak másnap délben megy vissza a hajóval. Hogy ez a sok név mit takar, mindjárt kiderül részletesebben.
A Torres del Painénak és az itt teljesíthető túráknak komoly szakirodalma van, ezer útikönyv és térkép tárgyal minden részletet. Viszont sajnos csak a jelentéktelen részleteket, így az ember csak a helyszínen tudja meg, hogy hol van a legrosszabb szállás és a legmeredekebb emelkedő. Az alábbi térkép és jelmagyarázat remélem sokat segít majd az utánam indulóknak. Sajnos a Google Maps-en nincs meg a teljes park tökéletes felbontásban, de a koordináták szerintem így is stimmelnek, csak a kép nem tiszta mindenhol.
View Torres del Paine W in a larger map
A - Mivel ez az egyetlen dolog az egész Torres del Painéban, ami nem kerül ötször annyiba, mint bárhol máshol Chilében, csak ajánlani tudom a park bejáratától a Torre Central menedékházig szállító kisbuszt. Az alternatíva két óra gyaloglás egy poros, érdektelen úton.
B - Szörnyű hangulata van, szocialista hotelre emlékeztet, és jó drága. Semmi nincs, ami a Refugio Torre Centralban alvás mellett szólna.
C - A Refugio Chilenóhoz vezető kaptató a teljes W egyik legkeményebb szakasza, ráadásul ha keletről indult az ember, itt még a teli hátizsákkal is meg kell szenvedni.
D - Azt leszámítva, hogy még az egyetlen konnektor használatáért is elkérnek 2 dollárt, a Refugio Chileno a jobb menedékházak közé tartozik. Egyébként két konnektor van, de az abból Metallicát bömböltető recepciós kérdésemre, hogy azt használhatnám-e, azt válaszolta, hogy "ne haragudj, testvér, de nem tudok rockandroll nélkül élni".
E - A XX. század elején valahol Galíciában lehettek olyan falvak, ahol annyi zsidó gajdolt egyszerre a penetráns lószarszagban, mint a Refugio Chileno előtti kis placcon. A Torres del Painét gyakorlatilag megszállás alatt tartják a katonaság után gőzt kiengedő, hordákban csörtető izraeli fiatalok, és a legtöbb valamiért itt gyűlik össze. Pedig itt végzi a dolgát az összes ló is, ami a készleteket szállítja a menedékházig. Tíz perc alatt láttam itt néger és félfülű izraelit is, nem viccelek.
F - A Mirador Torres nevű kilátóig vezető utolsó háromnegyed óra jó meredek, de legalább itt már nem kell a menedékházban hagyott nagy hátizsákot cipelni. Ez talán az egyetlen hely a parkban, ahol el lehet tévedni, úgyhogy érdemes figyelni a jelzésekre.
G - A Mirador Torreshez felérve, körülbelül húsz méterre az ösvény végétől, jobbra, kicsit lefelé van egy hatalmas, lapos kő, ahol simán lehet két órán át heverészni, piknikelni, és bámulni a szemközti hihetetlen látványt. Sajnos ezt a túravezetők is tudják, és szeretik erre a kőre leültetni a béna embereiket, akik nem mertek vezető nélkül nekivágni a Torres del Painének. Ha valamelyik ilyen puhány beül az auránkba – és be fog –, próbáljuk hangos zene hallgatásával, esetleg a pofájába fújt cigarettafüsttel elüldözni.
H - A három torony lábánál fekvő kis tengerszem víze megmagyarázhatatlanul vonzza az idáig felcaplató, fiatal lányokat. Mivel szegények fürdőruhát nem pakoltak az útra, ezért kénytelenek fehérneműben, ne adj' isten teljesen meztelenül megmerítkezni a habokban. Vannak fiúk is, ha valakit az érdekel.
I - A Torres del Paine három központi tornyára talán a brutális a legjobb szó. Mintha Albert Speer tervezte volna, csak náci giccs nélkül. Sajnos a tornyok lábainál lévő gleccser rohamosan olvad, így viszont úgy néz ki az egész, mintha egy absztrakt gránitszobor kapott volna egy szintén gránitból készült, hegynyi posztamenst is. Mondom, jó eséllyel ez a legszebb dolog a világon. Mindenképpen úgy tervezzük a túrát, hogy legyen néhány óránk tátott szájjal bámulni. És egy kis időnk arra is, hogy megfigyelhessük az éppen lihegve felérők első reakcióját. Állak leesnek, párok eszüket vesztve csókolózni kezdenek, a bénák eldobják mankóikat. Tényleg.
J - A kiránduló általában a nedves lejtőtől fél, a Mirador Torrestől lefelé viszont a sima köveken megülő poron is remekül el lehet csúszni.
K - Közvetlenül a Refugio Chileno elérése előtt az itt egész széles patak ideális egy lábszaunára. A jéghideg víz tíz másodperc után olyan, mintha le akarná törni a vádlit, utána viszont remek érzés a napon felmelegíteni a nyúzott lábakat.
L - A Refugio Chileno alatt tábla jelzi a letérőt a Los Cuernos felé vezető egérúthoz, amit nemcsak azért érdemes választani, mert így rövidebb az út, hanem mert ez a W egyik legszebb része. Kellemes lejtő, mindkét oldalán színesen virágzó bokrokkal, lent pedig a Nordeskjöld-tó kékjével. Muszáj közben fütyörészni.
M - Ezen a szakaszon több kisebb patakon is át kell kelni. Valószínűleg mindegyiken át lehet jutni száraz lábbal, kőről kőre szökellve, de a kaland kedvéért érdemes legalább az egyiken mezítláb, térdig érő vízben átgázolni.
N - A W menedékházaiban nincs nagyon mit csinálni, és a kempingekben sem jobb a helyzet. Beszélgetni, legfeljebb, meg ötdolláros söröket inni. Ennél sokkal jobb program direkt későn érkezni, és inkább sokat ücsörögni út közben. A Refugio Los Cuernos felé egy kaptató tetején, balkéz felé van egy hatalmas szikladarab, ami pont ideális az ücsörgéshez és az ismerkedéshez.
O - A sziklapihenő és a menedékház között, teljesen váratlan helyen van két olyan emelkedő, hogy alig bírja magát felvonszolni az ember. Én szóltam.
P - A Refugio Los Cuernos egyértelműen a legjobb hangulatú menedékház az úton, különös tekintettel a kis fateraszra, amit úgy telibe kap a lenyugvó nap, hogy alig lehet megmaradni a melegben. Alternatív programként ajánlom a csatlakozást az emberiség azon egyötödéhez, amely már ejtette bele a mobiltelefonját a vécébe. Külön jó, ha iPhone, mert több száz kilométeres körzetben nincs egyetlen Apple-szervíz sem.
Q - A menedékház előtti padon nagyon egyszerűen lehet ingyen vacsorához jutni. Ehhez csupán kétszer kell belevágni bicskánk konzervnyitóját a mutatóujjunk hegyébe. Egyszer nem elég, az nem vérzik eléggé. Fájni viszont így sem fáj nagyon, csak olyan látványos a tonhalkonzervből kibuggyanó olajjal keveredő vér látványa, hogy a szomszédban főzőcskéző brazil kempingezők egészen biztosan megkínálnak egy tál finom spagettivel.
R - Kevéssel Los Cuernos után az ösvény egy darabon közvetlenül a tóparti, kavicsos szakaszon vezet. Ha épp nincs ott senki más, egészen varázslatos.
S - A Campamento Italiano nevű kempingben nem kell feltétlenül sátrazni, viszont mivel felette nincs normális szálláslehetőség, érdemes minden cuccot itthagyni, és csak a legszükségesebbel nekivágni a következő szakasznak.
T - A Campamento Italiano feletti rész egyértelműen az egész W legrosszabb szakasza. Nagyon meredek, ráadásul jó részen ökölnyi, mozgó köveken kell menni. Ez az a terep, ami tényleg pont ugyanolyan rossz lefelé, mint felfelé, annyira retteg az ember a bicsaklástól.
U - A kegyetlen kaptató tetején szerencsére van egy kilátó, kilátással a szemközti hegy gleccserére. Ha éppen nincs orkánszerű szél, itt érdemes egy ideig üldögélni, és bámulni a lezuhanó jégdarabokat.
V - A Valle Francés nevű völgyben felfelé vezető út is néhány kilátóként szolgáló szikladarabban végződik. A panoráma nem olyan látványos, mint a Mirador Torresnél, de néhány nap gyaloglást ez is simán megér.
W - Valójában az ösvény valamivel túlvezet a kilátón, ám semmi értelme nincs feljebb mászni. Tök ugyanaz a kilátás.
X - A Campamento Italianóban nincs vécé. Akire mégis rájön az ellenállhatatlan inger, az vetődjön be jobbra a fák közé, közvetlenül a két híd után.
Y - A Paine Grande felé vezető kétórás szakasz elég unalmasnak tűnik. De csak akkor, ha az ember elfelejt a háta mögé nézni. Úgyhogy ne felejtsen el. A Cuernos del Paine bizarr, alul szürke, felül szénfekete szarvai innét néznek ki a legjobban.
Z - Az út végi Paine Grande Lodge nem is menedékház, inkább hotel, ennek megfelelő árakkal. A megfáradt kiránduló itt vendégelje meg magát egy húszdolláros vacsoramenüre. Tök mindegy mit adnak, úgyis hatalmas az adag, és úgyis ízleni fog.
