Senkinek sem kell elsütnie azt a poént, hogy nekem minden fényképem rossz, mert tisztában vagyok a szomorú ténnyel. Nincs tehetségem a fotózáshoz, sok értelmét sem látom, és az út 97 százalékában egy iPhone volt csak nálam. A jobban sikerült felvételeket lehet látni itt a blogon, de ezek csak a jéghegy csúcsát jelentik. Az igazán szörnyű, vagy valamiért különösen vicces darabokat megtartottam magamnak. Eddig.

Egy igazi klasszikus útifotó nyitásként. Ezt a Chachani alaptáborában kattintottam el Peruban. A hegyet nem sikerült megmászni, de a szép emlékek így örökre megmaradnak.

Gondolom nem én vagyok az egyetlen, aki amint meglát egy hatalmas fagylaltkelyhet belapátoló apácát, megpróbálja lefényképezni. Fogjuk arra a végeredményt, hogy La Pazban nem jutott el elég oxigén az agyamig.

Ez egy busz Ecuadorban. A néni valami kaját árult, és a Deicide együttes sapkáját viselte. A kép pedig nem sikerült.

A sportfotó tényleg az egyik legnehezebb műfaj, nem is értem, miért próbálkoztam vele. A képen azt nem látjuk, ahogy a galápagos-szigeteki Puerto Baquerizo Moreno lakossága az ecuavoley nevű, csak Ecuadorban művelt röplabda-mutációt űzi.

Egy stadiont valószínűleg más le tud fényképezni, végülis nem egy gyorsan mozgó rovarról van szó. Nekem a riói Engenhãót, ahol az egyébként elég lehangoló Flamengo-Fluminense derbit játszották, nem sikerült.

ÚRISTEN GYURTA DANI!!!! Muszáj lesz elhinni nekem, én ugyanis tudom, hogy megpróbáltam lefényképezni, ahogy megnyeri a londoni olimpián a 200 méteres mellúszást. Nagyon jól emlékszem, mert a brazíliai Fortalezában, 40 fokban pihegtem egy hostelben, leereszett redőnyökkel és maximumra állított ventillátorokkal.

A mozgó járműből fotózás szintén nem az én műfajom. Dominikán egy száguldó minibuszból próbáltam lefotózni egy táblát, amelyen valami olyasmi állt, hogy FISHING AGAINST DRUGS. Szily Laci barátomnak szerettem volna elküldeni, de aztán sajnos nem volt mit.

Mások éveken át dolgoznak egy ilyen csodálatos pillanatképért. Én ösztönös művész vagyok, és csak úgy kattintottam egy ilyet abban a pillanatban, amikor a chilei La Serenában egy tetőteraszon éppen kizuhantam a függőágyból.

Aki nem tud fotózni, mindenképpen vágjon bele a természetfotózásba is! Én indításként megpróbáltam a paraguayi ágyam felett dekkoló békák egyikét lekapni. Igen, az a szürkésbarna folt az.

Minden természetfotós álma eljutni egyszer az Antarktiszra. Nekem is sikerült, és ilyen szép képeket készítettem fókákról. De a hajó ablakán belülről, hogy az is belecsillogjon.

A 21. század legnagyobb fókafotósaként szeretném bemutatni ezt a példányt a Galápagos-szigetekről.

Szép naplemente, mi? És milyen jól látszik a közepén a bálna!

Szemben egy bálnával, a galápagosi óriásteknősöket kifejezetten könnyű lekapni. Ha a képet még nem rontaná el negyven turista, ügyeljünk arra, hogy a lehető legéletlenebb legyen.

Akkora fotós vagyok, hogy elsül a kezemben a masina, és egyből photobombol egy rigó. Mondjuk ez a Galápagoson nem akkora teljesítmény.

Nem akarom magamat feleslegesen ajnározni, de az mindenképpen a photobombing dicső történelmének legnagyobb pillanata. Fényképezi az ember a világ talán leglátványosabb szikláit,a chilei Torres del Painét, és erre jön egy ilyen légyszerűség.

Monet órákon át szopott az eccsettel. Én csak beleejtettem a telefonom a vécébe Patagóniában. Még szerencse, hogy két nappal előtte el tudtam készíteni a fenti képet, mert utána nem gyakorolhattam művészetem, amíg el nem értem a santiagói Apple-szervízt.

Ma, amikor már mindenki kajafotósnak képzeli magát, nehéz kiemelkedni a mezőnyből. Úgy érzem ezzel a Suriname-i Paramaribóban fényképezett kreol tállal sikerült. Ráadásul az a béna Instagram nélkül.

Istenem, hogy örültem, amikor Francia Guyanába érkezve ha arany áron is, de európai ételt vehettem a kínai kisközértekben. Arra sajnos már nem emlékszem, miért fotóztan le.

A rossz kajafotók mekkája egyértelműen Argentína. Véres állatdarabokat csak a legjobbak tudnak vonzóan megörökíteni. Nekem ezt a hasalját, aminek az ízét még most is érzem a számban, így sikerült.

Azt hiszem, hogy marha-vékonyvbelet, azaz chinchulinest- nem csak nekem nem lenne szabad fotóznom.

Argentínában a marhahúson kívül szinte minden étel rossz, viszont minden nagy. Ezt a rémisztő szendvicset egy egész napos Iguazú-túra után rendeltem ki, és ha jól emlékszem, meg is ettem. Még most is szégyellem magam.

Valamikor az út elején kitaláltam, hogy Latin-Amerikában mindenhol lefotózom a béna punkgraffittiket, és majd azokból csinálok egy galériát. Ebből semmi sem lett, de ez a szép példány a bolíviai Potosíból megvan. A világon nagyon kevés anarchiajel lehet 4000 méter felett, így erre külön büszke vagyok.

Volt egy olyan ötletem is, hogy Latin-Amerikában az utcán található feliratokból összerakom a Barcelona mostani kezdő tizenegyét. Valdésben és Xaviban bíztam, de azt éreztem, hogy Iniesta nehéz lesz. Végül összesen két kép készült, egy Thiago Tours valahol Bolíviában, és ez a Kubala közért az argentínai Humahuacában. Jó, ő elég rég játszott a Barcelonában, de akkor is.

Nekem ennyi a humorom és a szellem horizontom. Ha ilyen nevű boltot látok Jamaicában, képes vagyok hazafelé megállni, és jól lefotózni. De mindenképpen nappal szemben.

Mielőtt a karib világba érkeztem volna, fogalmam sem volt arról, hogy a nigériai filmiparnak van egy másik piaca is Afrikán kívül. Gondoltam erről majd írok valamit, de ebből sem lett semmi. A kép Paramaribóban készült, a film pedig teljes hosszában megtekinthető itt.

Vannak a pillanatok, amikor az ember zavarában csak egyik lábáról a másikra tud állni, és kínjában rossz fényképeket készít. Itt azt látjuk, ahogy a Rio melletti Ilha Grandén a tulaj haverja próbálja levágni a lakatomat a szekrényemről. Sajnos a kulcsot az előző este hét-nyolc caipirinha után elvesztettem. Ezzel nem mentünk semmire, végül a jó erőben lévő tulaj egy hatalmas kalapáccsal egyszerűen leverte a lakatot.

Elmozdulunk az abszurd felé. Amikor ezt a gyönyörű kompozíciót megláttam egy Puerto Madryn-i fürdőszobában, egyből éreztem, hogy a magam szerény eszközeivel meg kell örökítenem az utókornak.

Ezt simán el tudom képzelni egy kortárs fotóművészeti kiállításon, olyan artisztikus. Egy angol fényképez egy japánt Paraguayban, mivel az utóbbinak valami hivatalos irathoz fotókrak volt szüksége.

Look at this fucking kechwa hipster. A perui paraszt, aki a Cajamarca-Leymebamba buszjáraton ragaszkodott ahhoz, hogy felpróbálja a szemüvegem.

(A sorozat második részében a legkülönbözőbb testrészeimről a legegzotikusabb helyszíneken készült képeket mutatok be.)