- Chilében 51 nap alatt átlagosan 91 amerikai dollárt költöttem, ami szépen bizonyítja, hogy ennnél már tényleg csak Brazília lehet drágább Latin-Amerikában. A sokszor nyugat-európai színvonalért gyakran majdnem nyugat-európai árakat kell fizetni.
- A chilei vendéglátóipar nagy találmánya a café con piernas. Ez lábas kávézót jelent, és azért hívják így, mert a felszolgálók mind miniruhát viselő nők. A pult pedig direkt magasítva van, hogy minél több látszódjon a lábukból. Ezek az intézmények a nyolcvanas években lettek nagyon népszerűek, ennek köszönhetően pedig egyik café con piernas próbált rálicitálni a másikra olyan trükkökkel, mint például a "happy minute", amikor bezárták az ajtókat, és a pincérnők egy percre félmeztelenre vetkőztek. Egy idő után egyre több café működött bordélyházként is, ami már sok volt a rend őreinek. Ma már csak a miniruhákat és a közszemlére tett lábakat látni, valamint az ezeket bámuló, idősödő nyakkendősöket.
- Chilében az autósok megállnak a zebránál, és előzékenyen átengedik a gyalogost. Nem mindig, de az esetek többségében igen, és egy latin országban azzal szembesülni, hogy elég a zebrához közelíteni ahhoz, hogy a sofőr osztrákként fékezzen, igazán felemelő élmény.
- Valószínűleg Chilében van a világon az egy főre jutó legtöbb gördeszkás szaküzlet.
- A chilei az egyik legnehezebben érthető spanyol akcentus. Szeretem magamról azt képzelni, hogy tökéletesen beszélem a nyelvet, de volt olyan, hogy egyetlen szót sem értettem abból, amit a vidéki buszpályaudvar szendvicsárusa kérdezett a rendelésem után.
- Chile 4270 kilométer hosszú, az átlagszélessége viszont csak 177 kilométer.
- A chileiek szerint az ő országuk a perui határtól egészen a Déli-sarkig tart, mivel igényt tartanak az Antarktisz egy darabjára is. Ennek megfelelően az ország közepét jelző emlékművet Punta Arenas mellett állították fel, gyakorlatilag ott, ahol a chilei szárazföld déli vége van.
- Chilében több kisebb indián csoport él, de az egyetlen igazán jelentős a lakosság körülbell négy százalékát kitevő mapuche nemzet. A sokáig nagyon csúnyán elnyomott mapuchék máig igazságot, autonómiát és miegyebet követelnek, és léteznek olyan szervezeteik, amelyek az erőszakot sem vetik meg. Célpontjaik általában a mindenféle nemzetközi fakitermelő és energetikai cégek, amelyek úgy kapnak engedélyt a santiagói kormánytól az ősi mapuche földek kizsákmányolására, hogy az indiánok véleményét senki nem kérdezi.
- Akárcsak argentin sorstársaiknak, a chilei marihuánarajongóknak is saját nyomtatott havilapjuk van, a Cañamo.
- Mindig nagyon érdekelt, hogy ezt a nagyon hosszú, nagyon keskeny országot vajon hogy ábrázolják a helyi térképeken. Sajnos a megoldás nem túl ötletes: egyszerűen két-három szeletre vágják a nemzetet, és a még így is nagyon hosszúkás darabokat egymás mellé teszik a falon.
- A nagyjából hétmilliós Santiagónak négy és fél metróvonala van. Csúcsidőben itt akkora a tömeg, hogy a Japánból ismert peronőröknek kell dolgozniuk, lebonyolítani a ki- és beszállást, és betuszkolni a tömeget. A központi buszpályaudvar metrómegállójának lépcsője volt életemben az első hely, ahol kifejezetten féltem a tömegben. És a szerelvényeken nincs légkondi, ami még sokat hozzátesz az élményhez.
- Teljesen amatőrként az az érzésem, hogy a világon Chilében a legjobb a bor ár/érték aránya. Bármelyik 4-5 dolláros bort vettem le a szupermarketben a polcról, mindegyik jó volt, esetenként pedig nagyon jó.
- Chile kedvenc focicsapatának, a Colo-Colónak azért ez a neve, mert így hívtak egy legendás indián törzsfőnököt. Akinek a neve viszont egyúttal vadmacskát is jelent.
- A chileiek nagyon büszkék arra, hogy az ő rendőreik nem korruptak. A Latin-Amerikában szokatlan jelenségre több chilei is büszkén felhívta a figyelmem, mondván hogy nehogy megpróbáljak egy helyi rendőrt megvesztegetni, mert szörnyű büntetést kaphatok. A tanácsot megfogadtam, és nem próbáltam senkit korrumpálni.
- Chilében nagyon kevés közterület van elnevezve Allendéről. Pinochetről viszont egy sem, ha jól láttam.
- Nem jártam még országban, ahol olyan súlyos problémát jelentettek volna a kóbor kutyák, mint Chilében. A kis falvaktól a legnagyobb városok központjáig mindenütt ott vannak, ugatnak, autót kergetnek, és persze harapnak is. Többször eszembe jutott, hogy mégis be kellett volna adatni a veszettség elleni védőoltást.
- Nyilván nem meglepő, de Chilében minden második kisgyereken Alexis Sánchez feliratú Barcelona-mez van. Alexisről azt mindenképpen érdemes tudni, hogy hozzá képest még Maradona is decens, polgári környezetből származik. Apja otthagyta a családot, az anyja pedig halpucolásból élt a helyi piacon, úgyhogy Alexis akkor kapta 15 évesen az első focicipőjét, amikor a polgármester megszánta.
- Még soha nem láttam annyi patikát, mint Chilében. Ezek egyúttal drogériaként is működnek, de így is meglepő volt szembesülni azzal egy chilei kisvárosban, hogy vasárnap este csak egy étterem van nyitva, egy háztömbön belül viszont három patika is.
- A chilei spanyolban a kisbabát úgy hívják, hogy guagua. Vagy a kecsua, vagy az aymara indián nyelvből vették át, és ennél kevés jobb hangutánzó szó létezhet.
- Még soha nem ittam olyan visszataszító ízű szénsavas üdítőket, mint a chilei kedvencek, a Pap és a Bilz.
- Chilének nemcsak hülye formája van, hanem északon az Atacama-sivatag, keleten pedig az Andok tökéletesen elszigeteli a szomszédaitól. A kedvenc adatom, hogy Santiagóból a szomszédos Limába repülni több időt vesz igénybe, mint Londonból Moszkvába, és vízi úton szállítani valamit Santiagóból a szintén szomszédos Buenos Airesbe hosszabb út, mint a New York-Anglia távolság.
- Douglas Tompkins, a North Face márka alapítója 1991-ben vett egy szép darab földet Közép-Chilében. Aztán egy újabbat, egy még újabbat, és így tovább. Ma a Parque Pumalín több mint 3000 négyzetkilométeres természetvédelmi terület, és egyben gyönyörű példája annak, hogy a gonosz kapitalisták milyen csodálatos dolgokra képesek. A chilei kormánynak sokáig nem tetszett ez a szörnyű imperializmus, a hadsereg pedig idegrohamot kapott, amikor Tompkins magántulajdona az argentin határtól a Csendes-óceánig ért, gyakorlatilag kettévágva Chilét. Ma már nem olyan ellenséges a hangulat, és Tompkins rendületlenül terjeszkedik tovább. Érdemes megnézni a 180 Degrees South című, sajnos nem túl jó dokumentumfilmet, ami részben Tompkins vállalkozásáról szól.
- Mint minden gazdag nemzetnek, Chilének is megvannak a maga specifikus ifjúsági szubkúltúrái. A 2000-es években a pokemón volt a népszerű, most viszont már a wigger-szerű flaite megy nagyon.
- Három szomszédja közül Peru áll méretben és erőben a legközelebb Chiléhez, így ez a legkiélezettebb rivalizálás. A két legvitatottabb kérdés, hogy ki találta fel a piscót, a helyi törkölypálinkát (valószínűleg a peruiak), illetve a magyarul ollózásnak nevezett rúgást. Ezt a spanyol világban mindenhol "chilena"-ként ismerik, mivel állítólag egy chilei játékos alkalmazta először. A peruiak szerint viszont ez is az ő találmányuk, valójában "chalaca"-nak hívják, az erről szóló, spanyol nyelvű Wikipedia-oldal pedig a futball-nacionalizmus legszebb példája.
- Mint minden jómódú országba, Chilébe is egyre több bevándorló érkezik. Közülük is a legszerencsétlenebb csoportot azokat a haiti menekültek alkotják, akik bádogvárosokban élnek, nincs mit csinálniuk, és persze jó adag idegengyűlölettel is szembe kell nézniük.
- A világon máshol is ismert a maratoni tévés adománygyűjtő műsor műfaja, ám sehol sincs olyan jelentősége, mint Chilében. Az 1978 óta minden év véggén megrendezett, 27 órán át tartó Teletón 2011-ben már több, mint 42 millió dollárt gyűjtött össze a fogyatékos gyerekek megsegítésére. A műsort a helyi Friderikusz Sándor vezeti, akit Don Franciscónak hívnak, de valójában egy Mario Kreutzberger Blumenfeld nevű zsidó bevándorló, és már egy hónappal előtte minden ezzel van tele. Minden második plakáton a Teletón van, és a legkomolyabb cégek is speciális, reklámokat készítenek az adásra, nagyjából mint Amerika és a Super Bowl esetében. Magában a műsorban pedig fellép mindenki, aki számít – a Faith No More-ig bezárólag.
- Alexis Sánchez csak Chile Colo-Colo-drukker fele szerint a legjobb chilei focista. Az Universidad de Chile szurkolói szerint a néhány hete Nápolyba szerződő Eduardo Vargas klasszisokkal jobb.
- Két példa arra, hogy hol tart a chilei popzene. Egyfelől itt van DJ Mendez bunkó-rap ódája az ország szépségeiről, másrészt az odiSEA egészen kiváló elektropopja.
- Néhány nappal az után, hogy bejártam a Torres del Paine nemzeti parkot, egy tiltott helyen tüzet rakó izraeli turista felgyújtotta a felét. Nem ez az első ilyen eset, amikor néhány éve egy cseh kiránduló tette ugyanezt, a prágai kormány pénzzel és facsemetékkel járult hozzá a helyreállításhoz. Tekintve viszont, hogy most izraeli volt a tettes, a tűzesettel foglalkozó internetes hírek alatt olyan mennyiségű és minőségű antiszemita kommentet lehetett olvasni, hogy az még a Kuruc.infónak is becsületére vált volna.
- Ahogy az még Magyarországon is bekerült a hírekbe, 2011 ősze Chilében elsősorban a diáktüntetésekről szólt. Nemcsak tüntetések voltak ezek, hanem sok egyetemet, de még középiskolákat is egyszerűen elfoglaltak az ingyenes oktatást és minden egyéb földi jót követelő diákok. Ezekben az intézményekben nem volt tanítás fél évig, aminek a legjobban a pont erre az időszakra ide érkező európai cserediákok örültek, akik így tanulás helyett csak nyaraltak egy jót.
- Remélem a blogból eddig is lejött, de nekem nagyon-nagyon tetszett Chile. Nem hiszem, hogy lenne még egy ország, ahol így egyesül a nyugatias jómód a mindent elárasztó latin kedvességgel és életörömmel. Persze nincs mindenhol kolbászból a kerítés, de Santiago egy része, vagy a chilei tóvidék akár Houstonban, illetve Tirolban is lehetne. Nehéz a döntés, de ha csak az egyik országba jöhetnék vissza, én nem Argentínát, hanem Chilét választanám.
