COBÁN

Casa Luna Cobánban nincs sok szálláslehetőség, és egyébként sem akar senki sokáig itt maradni. Arra a kis időre ez a hostel teljesen jó lesz.

Casa D'Acuna Elég drága, elég lassú, viszont tényleg jó és hangulatos étterem. Azon lehet vitatkozni, hogy Cobánban szabad-e ennyi pénzt kiadni étkezésért.

ANTIGUA GUATEMALA

Black Cat Kellemetlen hangulatú, zsúfolt, eléggé lepukkant hostel. Antiguában van még száz, érdemes azok közül választani.

Mesón del Valle Akarsz Antiguához képest is sok pénzt fizetni egy szállásért, ahol egyáltalán nem olyan jók a szobák, a személyzet viszont különösen köcsög? Ez a te helyed!

Mielőtt útnak indultam 2011 szeptemberében, volt egy hozzávetőleges útitervem. Ezen kívül viszont egy pontosan 13 pontból álló listám is, amin olyan dolgokat gyűjtöttem össze, amiket mindenképpen ki akartam próbálni/meg akartam nézni/meg akartam enni Latin-Amerikában. Végül a 13-ból 10 pont lett kipipálva.

1. Galapagoson fókákkal búvárkodni
Ez összejött, és a várakozásoknak megfelelően nagy élmény volt. A fókák, mivel emlősök, egészen máshogy viselkednek a víz alatt, mint a halak. Gyorsan cikáznak, és ami ennél is jobb, szemben az ostoba kopoltyúsokkal, kifejezetten érdeklődve nézik meg minden oldalról a búvárt.

2. Felmenni egy tepuyra és/vagy látni a Salto Ángelt
Ebből a két venezuelai programpontból mindkettő összejött. A világ legmagasabb vízesése nem volt rossz, de tizede akkora élmény sem volt, mint a brazil-argentin határon az Iguazú. Ezzel szemben a Roraima tepuyra tett ötnapos túra az egész út egyik legjobb programja volt. Az első napon, az alaptábor felé gyalogolva annyira leesett állal néztem a Roraimát és a mellette lévő Kukenan tepuyt, hogy elfelejtettem elfáradni. A Roraima pereméről nézni a gomolygó felhők feletti Kukenant pedig ez az út két leglenyűgözőbb látványa közül az egyik volt.

Április 18-án kora délután szálltam le Bécsben, néhány órával később pedig már itthon is voltam. Az eredetileg tervezett egy év helyett végül 1 év, 7 hónap, 1 hét és 2 nap lett az út.

A blognak viszont még nincs vége, jönnek még mindenféle összegző okoskodások a következő két hónapban. Maradjatok velem!

Dél-Amerikában a három Guyana a kakukktojás, Közép-Amerikában viszont egyértelműen Belize. Az egykori brit gyarmaton ma is az angol a hivatalos nyelv, a meghatározó kultúra pedig nem a latin, hanem a karib. A mindössze egyötöd Magyarországnyi méretű Belize pont olyan kellemes és színes meglepetésnek bizonyult, mint a Guyanák, amelyekre nagyon sok szempontból hasonlít is. Az ország nevét egyébként úgy ejtjük, hogy be-LÍZ.

Olyan kellemetlen határátlépésem viszont még soha az életben nem volt, mint a guatemalai Livingston és a Belize-i Punta Gorda közt. Közút itt nincs, csak motorcsónakkal lehet megtenni az utat, ami ugyan alig egy órás, de minden egyes perce kínszenvedés volt a Karib-tengeren. A habkönnyű, üvegszálas csónakra szerelt borzasztóan erős motornak köszönhetően úgy pattogtunk a hullámok közt, hogy miután majdnem leharaptam a nyelvem inkább végig erősen összeszorítva tartottam a fogaim. Az errefelé szállított tonnányi kokainszállítmányokkal nem lenne szabad így bánni, nemhogy élő emberrel.

SAN SALVADOR

Hostal Cumbres del Volcán A helyi Rózsadombon lévő, kicsit furcsa hostel elszigetel San Salvador mindennapjaitól, de ez itt nem is akkora baj.

Latin-Amerikában mindig jó utazni, csak a semana santa, a szent hét alatt sokkal nehezebb. A semana santa a húsvétot felvezető hét, amikor a közalkalmazottaknak egyáltalán nem kell dolgozniuk, és a magánszférában robotolóknak is csak alig. Ahogy közeledik a hét vége, az egyébként is kényelmes latin tempó teljesen megtorpan. Nincs tömegközlekedés, minden bezár, a nagyvárosok kiürülnek, a népszerű nyaralóhelyeken pedig az árak az égbe szöknek. Tapasztalataim alapján karácsony környékén megközelítőleg sem ilyen kényelmetlen a latin-amerikai turistáskodás, és bár tavaly a Galápagos-szigeteken sikerült kikerülnöm a semana santát, idén bele kellett vágnom a közepébe.

A szent hét csütörtökén még át tudtam jutni Salvadorból Guatemalába, amikor viszont délután kettő körül a buszom lerakott Guatemala City közepén, egy ideig úgy tűnt, a következő négy napot a kongóan üres kísértetvárosban kell töltenem. Végül egy taxis segítségével sikerült megtalálni az utolsó, a városból kifele induló buszt, amely egyben a legtömöttebb is volt, amit másfél év alatt láttam a kontinensen. Közép-Amerikában a távolsági tömegközlekedés legfontosabb szereplői a kiszuperált amerikai iskolabuszok, amelyek ülésein egy sorban négy felnőttfenék fér el. Guatemalában alapesetben hat utast zsúfolnak egy sorba, itt viszont egy ügyes mutatvánnyal és a központi folyosó feltöltésével sikerült hetet is.

COPÁN RUINAS

Hostal Berakah A szobák lehetnének nagyobbak, a terasz viszont nagyon tágas, a főnök minden kérdésre tudja a választ, és összességében ez egy nagyon jó kis hostel.

El Corral Egy ideális hely a lehúzások és a hasmenés népes rajongótáborának.

BLUEFIELDS

Hospedaje Doña Vero Tiszta, biztonságos, és a wifi elér a szobákig. Sokáig senki nem marad Bluefieldsben, arra az egy-két éjszakára pedig ez a hely tökéletes.

Chez Marcel Bluefieldshez képest elképesztő luxus: van evőeszköz, légkondi, pincér, sőt, még abrosz is. Kit érdekel hogy drága és annyira nem is főznek jól, ha éppen egy kis civilizációra van szükség?

Sajnos sokan azt képzelik, hogy utazgatni a világban gondtalan szórakozás, az egzotikus helyeken kalandozó turistánál pedig nincs szabadabb ember. Ezzel szemben az igazság az, hogy a magára adó utazó mindennapjait nagyon szigorú szabályok határozzák meg, amelyek talán a legnagyobb hangsúlyt a helyes ruházat megválasztására helyezik. A női magazinok nem túloznak: egy rosszul megválasztott ruhadarab bármilyen hosszú nyaralást tönkretehet, akár másfél évre utazunk Latin-Amerikába, akár egy hétre all-inclusive Törökországba. Én nemcsak azt tudom megmondani kétszáz méteres távolságból, hogy egy lepukkant távolsági buszon melyik a legkevésbé kényelmetlen ülés, hanem elismert szakértőjévé váltam a turistadivatnak is, így az alábbi tanácsok követőinek garantálhatom, hogy a világ turistaközösségének megbecsült, stílusos tagjaivá válhatnak.

Utazgatni leginkább fiatalok szoktak, ahol pedig fiatalok vannak, ott elkerülhetetlen a divatbemutató. Fontos azonban tudni, hogy az utazás mely szakaszain nem kell mindent bevetni. Elsősorban akkor, amikor az ember nemcsak teng-leng, hanem csinál is valamit. Búvárkodni például jellemzően búvárfelszerelésben érdemes, és kirándulni sem vietnami papucsban indulunk, hanem az évszaknak és a terepnek megfelelő felszerelésben. Ez utóbbi szabály alól természetesen a helyiek kivételt képeznek, hiszen ők direkt vietnami papucsban szeretik bemutatni, hogy négyszer olyan gyorsan tudnak sáros hegyoldalon felszaladni, mint a sokszáz dolláros túrabakancsban parádézó turisták.