A vietnami háború idején volt az a pacifista szlogenparódia, hogy "csatlakozz a hadsereghez, utazd be a világot, ismerkedj meg érdekes emberekkel - és gyilkold meg őket". Azt viszont még a legbutább amerikai közlegény is tudta, hogy a világ egzotikus népeit nem csupán meggyilkolni lehet. Vagy legalábbis meggyilkolás előtt mást is lehet velük kezdeni. A helyi erőkkel létesített szexuális kapcsolatok pedig nemcsak a megszálló hadseregek fantáziáját mozgatták a kőkorszaktól kezdve napjainkig, hanem midenféle rendű és rangú utazóékét is, a spanyol konkvisztádoroktól kezdve a modern turistákig.
Szexelő turista és szexturista között persze alapvető különbség van. Leginkább az, hogy az utóbbi a világ egyik legundorítóbb állatfaja. Nem tudok gusztustalanabbat mondani egy fiatal filippínó lánykát fogdosó, dagadt, hatvanas német féregnél, pedig egyszer negyed órát kellett eltöltenem a dél-kínai Weining tatarozás alatt álló pályaudvarának vécéjében, amit rajtam kívül csak helyi munkások használtak. A szexturista legjellemzőbb előfordulási helye Délkelet-Ázsia, de ezt a bejegyzést Costa Ricában írom, ahol a prostitúció teljesen legális gazdasági tevékenység, aminek köszönhetően ez Latin-Amerika szexturista-központja, tele zokni-szandálban kikapcsolódni érkező amerikai parasztokkal. Hála a jó istennek semmiféle személyes tapasztalatom nincs a szexturizmus terén, viszont ezúttal is csókolom azokat a magyar férfiakat, akik képesek voltak latin-amerikai kurvázási tippeket kérve emailt írni a Panamericana blognak.
Szerelembe esni, egy időre, vagy akár véglegesen külföldön letelepedni egy, a mienktől eltérő bőrszínű helyi szépséggel megint egy teljesen másik téma, amely nem képezi ennek az írásnak a tárgyát. Van ilyenre is példa, de nyilván sokkal ritkább, mint a futó kapcsolatok, ráadásul nekem fogalmam sincs, hogy kell az ilyesmit csinálni. Sőt, én abban hiszek, hogy egy hosszú távú kapcsolat sikerességéhez elengedhetetlen, hogy a két fél ha nem is teljesen egyforma, de legalábbis hasonló kulturális környezetből származzon. Van olyan, hogy egy nyugati turista élete párját Peruban találja meg, de az a pár Peru társadalmának nyugatias, felsőbb rétegeiből szokott származni, nem Amazónia dzsungeléből vagy az Andok bérceiről.
Mindjárt az elején elnézést is kell kérnem, mivel férfiként a turistaszexnek csak egyik oldalával tudtam megismerkedni. De beszéltem elég lánnyal-asszonnyal ahhoz, hogy valami fogalmam legyen a másik oldalról is. Fehér nőként szexpartnert találni Latin-Amerikában – illetve bárhol a világ kevésbé szerencsés részén – gyerekjáték, sőt, inkább a jelentkezők megválogatása, a leggázosabb jelentkezők lerázása jelenti a gondot. Gondolom politikailag nem korrekt ilyet mondani, de igen, még a kifejezetten ronda nőknek sem okoz ez problémát. Az egzotikus férfiakat pont annyira izgatják a fehér nők, mint a fehér férfiakat az egzotikusak. Ja, és természetesen létezik a női szexturizmus is, és az sem szép látvány ám, amikor egy fiatal fekete bika keneget napolajjal egy vihogó, öreg és kövér holland asszonyt valami brazil strandon.
Ahogy én utazom, hostelről hostelre, néha kicsit messzebb a bejáratott turista-útvonalaktól, néha hetekig rajtuk, sokkal, de sokkal könnyebb más turistákkal ismerkedni, mint a helyi erőkkel. Bennszülött nőkkel az ember nem alszik közös hálóteremben, nem velük beszéli meg, hova kellene másnap kirándulni, és ritkábban is megy el velük esténként lealjasodni. És az a helyzet, hogy talán Chilét és Argentínát leszámítva minden egyes latin-amerikai ország kultúrája külünbözik ám annyira Európától, hogy a csajozást ne lehessen rutinból megoldani, és tanulási folyamatra, kulturális empátiára, meg hasonló trükkökre legyen szükség.
Jó hír viszont, hogy én még életemben nem láttam olyan hevesen tomboló promiszkuitást, mint a világ hosteleiben. A dolog persze nyilván törvényszerű, ahol összeöntenek egy nagy halom 18-40 közötti férfit és nőt, akik jó része egyedülálló, és aki nem, azok jelentős hányada is kapható mindenre, ott nincs megállás. Szálláshely és szálláshely között van különbség, de az úgynevezett "party hostel"-ek, amelyekből a vendégek ki sem nagyon mozdulnak, csak a recepció melletti bárban isznak és drogoznak naphosszat, különösen alkalmasak nemi vágyak kiélésére.
Akinek ez az életcélja, jól megválasztott hostelről hostelre járva szabályosan végigkúrhatja a világot. A nyugati férfiak ágyról ágyra vándorlásának otthon is csak a nők elzárkózása szab határt, de ezek a határok itt valahogy eltűnnek. Hogy senkit ne sértsek meg, valahogy úgy mondanám, hogy a nyaraló fehér nők szerencsésen figyelmen kívül hagyják azt a hazugságot, amivel a judeokeresztény kultúrkörhöz tartozó férfiak évezredek óta tömik a fejüket – és amire ők természetesen magasról tesznek –, hogy szexnek és szerelemnek kéz a kézben kell járnia.
Az persze más kérdés, hogy ilyen körülmények közt kit sikerül megfektetni. Ahogy egy angol srác fogalmazta meg egy kolumbiai hostelben "a legfontosabb dolog, amit Dél-Amerikában tanultam, hogy minden ausztrál nő kurva". Nyilván nemzeti büszkeségből nem akarta hozzátenni, hogy a legkönnyebb zsákmány hírében nem az ausztrálok, hanem természetesen az angolok állnak. A nemi szerepek szerencsés kiegyenlítődésének örvendetes hozadéka, hogy sokszor még arra sincs szükség, amit Kelet-Európában csajozásnak hívunk, hiszen mindkét nem kezdeményez. A legrosszabb pasizási kísérlet, amivel nekem szembesülnöm kellett, éppen három napja zajlott le egy hostel bárpultjánál, amikor sörvásárlás közben leraktam magam elé "Central America On a Budget" című útikönyvemet. "Hey, I should read this book!" - mondta a lány. "What?" - mondtam én. "I SAID I SHOULD READ THIS BOOK" - ismételte el a lány. "Why?" "CAUSE I'M ON A BUDGET!!!!". Ezt nem vagyok hajlandó lefordítani magyarra, mindenesetre akkor sem jutottuk volna ennél tovább, ha nem egy mérsékelten vonzó, erős texasi akcentusú lány néz rám közepesen csábosan.
A jó hír viszont az, hogy a választék ennél sokkal jobb. A világ tele van egyedül utazó, vagány, sőt, gyakran okos és még jól is kinéző nőkkel. Az idegen nyelvű szex persze mindig nehézségekkel, vagy legalábbis nevetséges félreértésekkel jár, pláne, ha egyik félnek sem anyanyelve az ilyenkor használatos angol vagy spanyol. És persze ilyen helyzetekben gondot jelent az esemény lebonyolítására alkalmas helyszín felkutatása is. Van, aki gond nélkül dug szélesebb közönség előtt, nyolcfős hálóteremben is, de az ilyen perverzeket joggal sújtja a szélesebb turistatársadalom megvetése. Felmérésem szerint a közönség előtt kúrók egyébként olyan nyolcvan-kilencven százalékban brazilok, ami nagyjából mindent elmond a méltán népszerű dél-amerikai ország erkölcseiről. Akire rámosolygott az isten, és partnert biztosított neki aznap estére, az legyen szíves kivenni egy privát szobát.
Könnyebb más turistákkal összefeküdni, ugyanakkor az is biztos, hogy ha bennszülöttek kellenek, akkor Latin-Amerika az erre ideális terep. Ázsiában aki fehér férfival megy el egy körre, az ha nem is mindig, de nagyon gyakran hivatásos. Latin-Amerika viszont a látszat-kereszténység ellenére szexuálisan már felszabadult, a bevándorlók és őslakosok keveredéséből kialakult felhozatal pedig legendásan erős és változatos. A karibi partvidék feketéitől a klasszikusan mediterrán, de hosszú, és nem szőrös lábakkal rendelkező latinokon át a szőke argentinokig minden van, és akkor még a furcsa kombinációkba bele sem mentünk.
Nem meglepő, hogy a nem szexturista férfiak jelentős része is úgy érekzik a kontinensre, hogy tervei közt előkelő helyen szerepel a Miss Venezuela-választás első hat-hét helyezettjének megfektetése. Ez viszonylag keveseknek sikerül. Sőt, összesen egy férfival találkoztam, aki úgy tudott összejönni egy tényleg 9,5 pontos csajjal, hogy nem tartózkodott huzamosabb ideig az adott országban. Latin-Amerikában látni nyugati férfiakat elképzelhetetlenül jó helyi nőkkel, de ezek mind olyanok voltak, akik már évek óta az országban éltek, és volt idejük-energiájuk a projektre. Kedvenc emlékem például az az ausztrál hosteltulajdonos Kolumbiában, akinek annyira jól nézett ki a felesége, hogy a hímnemű vendégek izgatottan sugdolóztak, vajon mikor lesz megint az övé a recepciós turnus, hogy tévénézést tettetve lehessen tovább gusztálni mind a 182 centijét.
Hosszas elemzés után végül arra jutottam, hogy a legjobb nők a világon Kolumbiában, egészen konkrétan Medellín környékén és a közeli magaslati kávétermelő vidéken vannak. Talán Rio de Janeiróban jobb az átlag, de a nagyon jó nő kategória erősebb Kolumbiában, még akkor is, ha eltekintünk a rémisztően népszerű sebészeti beavatkozásoktól. Argentína is nagyon erős, és én a kontinensen sokfelé lenézett chilei felhozatallal is nagyon meg voltam elégedve. A leggyengébb mezőny Bolíviában és Guatemalában van, tehát ahol a legmagasabb az őslakos indián lakosság aránya, de mivel engem az internet megtanított arra, hogy nincs olyan szexuális parafília, aminek ne lenne ezernyi követője, egészen biztos vagyok abban, hogy e blog olvasói közt is van legalább egy férfi, aki 140 centis, kerekded, színes szoknyás indián asszonyoktól indul be vadállatként.
A legtöbb nyugati-latin párt egyébként szintén szálláshelyeken láttam kialakulni. Amikor néhány hete Panama Cityben a hostelembe megérkezett egy nyolcfős chilei lánycsoport, ott szabályosan megállt az élet. Aki arra vágyik, hogy az alkoholt rosszul bíró, jómódú argentin lányokkal bújhasson ágyba, mindenképpen januárban járjon erre, amikor a dél-amerikai egyetemeken tanítási szünet van, a diákok eleresztik a hajukat, és a turistacentrumokban egészen más a hangulat, mint amikor angol lányok piálnak versenyt hollandokkal.
A már említett nyelvi nehézségek természetesen a helyiek esetében is gondot jelentenek, és nekem senki ne jöjjön azzal, hogy a szexnek univerzális nyelve van, amihez nem is kellenek szavak. Vagy csak akkor, ha már találkozott olyan szexuális pozícióval, amiben fogalma sem volt, hogy pontosan hova kellene tennie a lábait. Ennél már csak az a furcsább, amikor a nyugati férfi azzal szembesül, hogy a látszat ellenére az ágyon kívül azért itt még van különbség a nemi szerepek közt. Ha az esemény után az európai férfinak kell kifizetnie a halat a piacon, amit a nő ugyan megfőz, de a fél szomszédságot meghívja rá, az a prostitúció válfaja, egyszerűen csak ki lett használva a fehér lúzer, vagy tök normális? Nem egy férfival találkoztam, aki rosszul érezte magát, miután egy nem túl gazdag fekete lány levarrása után azonnal családfenntartóvá lépett elő, és alig tudott kimászni a slamasztikából.
A felelős (vagy legalábbis nem teljesen felelőtlen) felnőttek közötti szex mindenesetre az utazás fontos és érdekes része, körülbelül mint a helyi ízek megkóstolása. Annak is érdemes belekóstolnia, aki amúgy otthon nem megszállott rajongója a csajozásnak/pasizásnak és az egyéjszakás kalandoknak. Ha mégsem sül el olyan jól a dolog, sokkal könnyebb lelépni, mint Budapesten, hiszen csak fogni kell a hátizsákot, és áthúzni egy másik országba. És a kínos sztorikat úgysem tudják meg soha az otthoni haverok-havernők.
Én személyesen csak két jótanácsot tudok adni. Amennyiben csinos alkalmi ismeretségünkkel még egy éjszakát szeretnénk tölteni, menőségünk bizonyítására ne vigyük dél-amerikai kikötőbe egzotikus tengeri herkentyűket enni, mert ha a délutánt egy vécécsésze felé görnyedve tölti, kizárt, hogy este bármihez keve legyen. És mindenki használjon óvszert.
