- Peruban 38 nap alatt átlagosan 58 dollárt költöttem, ami azt jelenti, hogy Paraguay után ezt a latin-amerikai országot oldottam meg a legolcsóbban. Szemben Bolíviával, itt a Nazca-vonalak berepülésén kívül semmilyen luxusköltségem nem volt, és hiába tettem meg mindent a legjobb éttermek felkutatásáért, ennél több pénzt sehogy sem sikerült elverni.
- A nagyjából harmincmilliós Peruban körülbelül kilencmillióan élnek Limában. Ahogy a főváros szélén a sivatag dombjaira felkúszó putrikat néztem, néhány évtizeden belül az ország fele itt fog élni.
- Amióta olvastam Mario Vargas Llosa, a Nobel-díjas perui író munkásságához képest kifejezetten komor könyvét, a Város és a kutyákat, nagyon érdekelt, hogy tényleg léteznek-e a homlokukat borotváló indiánok. A nagyjából a perui Iskola a határonnak megfelelő műben az egyik indián származású kadétnak ugyanis annyira összenőtt a haja és a szemöldöke, hogy a csúfolás elkerüléséért rendszeresen borotválta a homlokát. Bárhogy figyeltem a buszon mellettem ülőket, szőrös homloknak sehol sem láttam nyomát, így kénytelen vagyok arra gondolni, hogy Vargas Llosa egyszerűen kitalálta az egészet.
- Gondolom senki nem akar azzal vitatkozni, hogy a világ államfői közül ma Ollanta Humala perui elnöknek van a legszebb neve.
- A világ legjobb távolsági buszai Peruban vannak. Én legalábbis még nem jártam olyan országban, ahol ilyen olcsón ilyen színvonalat lehetne kapni, 180 fokban hátradönthető ülésekkel és wifivel. A luxusbuszok egyetlen hátulütője, hogy a jobb társaságok minden nagyvárosban saját pályaudvarokat üzemeltetnek, így nem lehet egy központi elosztóban válogatni a lehetőségek közt. És sajnos a netes jegyfoglalási rendszer tényleg csak a legjobb cégeknél működik.
- Ha jól dekódoltam a színes és véres képekben bővelkedő perui bulvárlapokat, az országban most attól kell rettegni, hogy egyre jobban terjeszkedik a Mara Salvatrucha nevű, legendásan erőszakos, salvadori származású banda, a belépni kívánó helyi fiataloknak pedig első lépésként le kell gyilkolniuk a saját szüleiket.
- Soha nem találkoztam néppel, amely olyan szemérmetlenül húgyozna oda mindenhova, mint a perui. A jelenség először Bolíviában lepett meg, így minden bizonnyal ősi andoki szokásról van szó. Az hagyján, hogy amikor a busz megáll valami útszéli pihenőnél, a férfiak azonnal nekiállnak ügyet intézni, sokszor két lépésre sem eltávolodva a járműtől. Az igazán megdöbbentőek az indián nők, akik sokrétegű szoknyáikban leguggolva bárhova csurrantanak egyet: út szélén, piacon, "Vizelni tilos!" tábla alatt egyaránt a legnagyobb nyugalommal.
- A limai Apple szaküzletben a nők munkaruhája combban levágott farmer-púzónadrágból és testhezálló pólóból áll.
- Még soha nem voltam olyan országban, ahol mindenki egyetértett volna abban, hogy jó irányba haladnak a dolgok. Beszéltem peruiakkal, akiknek volt baja a helyi vagy az országos politikával, de a végén mindig arra lyukadtunk ki, hogy a fejlődés nyilvánvaló, és sokkal jobb a helyzet, mint két-tíz-húsz éve. Remek érzés lehet.
- Kevés kellemetlenebb légköri jelenség van, mint a Limára leszálló garúa. A ma már szmoggal is keveredő nyálkás köd ott alakul ki, ahol a Csendes-óceán az Andok lábait mossa, és az év jelentős részében reménytelenül lehangolóvá teszi az életet a perui fővárosban. A legcsúnyább a helyzet közvetlenül a tengerparton, ahol a nagyobb lakóházak teteje nem is látszik a járdáról. Ugyanakkor néhány háztömbbel beljebb már érezhetően tisztább a levegő.
- Biztos van, aki tudta, de nekem új információ volt, hogy a világ egyik legismertebb divatfotósa, Mario Testino, perui.
- Azt szokás hinni, hogy a gyarmatosító, inkvizítor spanyolok mindent kiirtottak, ami pogány volt. Pedig ennek pont az ellenkezője az igaz. Az inka uralkodókat elismerték a spanyol királyok helyi elődeinek, így biztosítva az életben maradt indián nemesek lojalitását, egyben pedig a születő gyarmat hierarchikus felépítését.
- Délkelet-Ázsiát leszámítva Peruban működhet az egy főre jutó legtöbb háromkerekű mototaxi. A személy- és áruszállításra egyaránt használt járgányok elsősorban az Andokban népszerűek, bár a nagyobb települések központjába nem hajthatnak be. Egy vadonatúj, kínai gyártmány mototaxi ára - 102 heti részletben fizetve - 75000 sol, azaz nagyjából hatmillió forint. Sajnos nem sikerült kideríteni, hogy egy összegben mennyibe kerülhet, minden bizonnyal azért, mert annyit egyszerre még soha, egyetlen perui taxis sem tudott kifizetni.
- Peruban sok politikai párt van, gyakoriak a különböző szintű választások, és sok, alig néhány házból álló kistelepülés van. E kombináció következtében gyakran lát az ember olyan perui falvakat, ahol minden egyes ház élénk színekkel hirdeti valamelyik polgármester- vagy elnökjelölt dicsőségét.
- Jó hír azoknak, akik szerint Magyarország elmaradottságát többek közt a nevetséges áfásszámlázás is bizonyítja, hogy van a világnak még egy országa, ahol elterjedt az ügyeskedésnek ez a formája. Perui éttermekben sokszor már az étlap átadásakor megkérdezik, hogy szeretne-e a kedves vendég hivatalos bizonylatot az étkezéséről.
- Peruban az országban található hatalmas szintkülönbségek miatt gyakori jelenség, hogy az ember vesz egy tubus fogkrémet, aztán amikor kinyitja, az ölébe robban a 3000 méterrel lejjebb gyártott cucc.
- A punkzenét Peruban találták fel. Részletek itt.
- Perunak elég rossz híre van a Dél-Amerikában utazók körében, mint a pofátlan lehúzások, trükkös lopások és elkerülhetetlen turistacsapdák otthona. Én is sok rémtörténetet hallottam az országról. Lehet, hogy a leghírhedtebb Cuzco elkerülésének köszönhetem a szerencsém, de nekem több, mint egy hónap alatt semmilyen kellemetlen élményem nem volt.
- Nyilván sokan tudják, hogy Peru azon nagyon kevés országok egyike, ahol a Coca-Cola bár hivatalosan jelen van, képtelen piacvezető lenni. Erről a sárgás színű, kegyetlen ízű Inca Kola tehet, amiből a helyi fogyasztók valamivel többet isznak, mint az amerikai változatból. Az igazsághoz azért hozzátartozik, hogy ma már az Inca jó részét is a Coca birtokolja. Viszont kifejezetten érdekes, hogy talán sehol nem láttam annyi féle helyi szénsavas üdítőt, mint Peruban, ahol szinte minden nagyvárosnak és régiónak megvan a maga kedvence.
- Vannak népek, amelyek hazájában meleg van, de ők meg sem izzadnak a hetven fokban, és vannak népek, amelyek hideg vidéken élnek, és vietnami papucsban járnak lékhorgászni. A perui Andokban élő embereknek viszont hiába lett volna már bőven ideje hozzászokni a fagyoskodáshoz, egyáltalán nem bírják a hideget. Én még egy szál rövidujjó pólóban ültem a buszon, amikor mellettem a kecsuák sídzsekiben dideregtek.
- A mexikói változat ismertebb, de Peruban is létezik egy pucér kutyafajta, a viringo.
- Peruban nagyon népszerűek a mindenféle népi kuruzslások. Ezek szinte kivétel nélkül valamilyen ősi indián tudásra hivatkoznak, akár egyszerű rontáslevételről, akár a minden bajra megoldást jelentő békaturmixról van szó. Egyfelől elhiszem, hogy az inkák fejlett civilizációhoz méltóan az orvosláshoz sem voltak teljesen hülyék, másfelől viszont talán nem véletlen, hogy míg a kínai gyógyászatról mindenki hallott, a prekolumbán változatok nem hódították meg a világot.
- A rohamos fejlődés egyik különös mellékhatása, hogy Peruban az infrastruktúra gyorsabban modernizálódik, mint a parasztok. A Kínából ismert jelenség lényege, hogy míg a buszok szemmel láthatóan sokkal jobbak, mint tíz éve, a földecskéikre kapácskáikkal ezeken utazó földművesek csak minimálisan kevésbé szakadtak, mint egy évtizede lehettek.
- Ma már nem látszik belőle sok, és mintha a peruiak sem igazán szeretnének igazán beszélni arról a korszakról, de a nyolcvanas években az ország jó része alig volt jobb hely a pokolnál. Ekkor élték fénykorukat a Fényes Ösvény és a MRTA nevű szélsőbaloldali terroristacsoportok, amelyek tényleg semmitől nem riadtak vissza, például a behódolni nem hajlandó, meztelen dzsungelindiánok lemészárlásától sem. Ahogy ilyen helyzetekben lenni szokott, a terroristák megfékezésére kiképzett fegyveres erők egy idő után maguk is hasonlóan kegyetlenek lettek, különös tekintettel a mindenféle szélsőjobboldali, paramilitáris, az állam által már alig ellenőrzött csoportocskákra. A körülbelül húsz évig tartó, nyugodtan polgárháborúnak nevezhető konfliktusban több tízezren haltak meg, így ez volt a független Peru történetének messze legvéresebb epizódja.
- Abból ítélve, hogy hány helyi viseli az új logós trikót, Peru turisztikai rebrandingjénél kevés lehetett sikeresebb a műfajban. Tényleg nem rossz az a Nacza-vonal-alapú dizájn, és a mögé kerekített filmecskébe sem nagyon lehet belekötni. Persze ilyen gazdag országban könnyű.
- Hiába jobb ma a perui fociválogatott, mint öt vagy tíz éve, továbbra is nemzeti tragédia, hogy messze Cubillas és Chumpitaz nagyságától, a nemzet 1982 óta nem jutott ki vébére. Ráadásul a perui klubok helyzete is elég rossz, van, amelyik épp most vált fizetésképtelenné, néhány történelmileg jelentős nagycsapat pedig lassan mélyebbre süllyed, mint a Fradika.
- Olyan történelmű helyeken, mint Peru, szerintem az egyik legérdekesebb kérdés, hogy a ma ott élők mennyire érzik magukat a dicső múlt örököseinek. Azt gondolja egy mai kairói lakos, hogy az ő ősei építették a piramisokat? Egy római, hogy van személyes köze a Kolosszeumhoz? Egy budapesti, hogy az ő ükapja kezdte el építeni a 4-es metrót? Nyilván ez csak futó benyomás és megérzés, de nekem úgy tűnt, hogy a peruiak egyértelműen az inkák egyenes ági leszármazottainak érzik magukat, és ha kisebb mértékben is, de valamennyire az egyéb, még régebbi prekolumbán civilizációkat is magukénak érzik.
- Peru volt ezen az úton az első ország, ahol tovább kellett volna maradnom. Még úgy is, hogy Cuzco környékére, így a Machu Picchuhoz sem mentem, mivel arrafelé már jártam korábban, legalább három jelentős régióra, Amaztóniára, a Közép-Andokra és északabbra, a Cordillera Blancára nem jutott idő. Sajnálom, mert mivel Peruban semmiben sem csalódtam, biztos, hogy Iquitos, Ayacucho és Huaraz környéke is nagy szám lett volna. Azért nem tragédia: így legalább lesznek újdonságok, ha az életben harmadszor is erre járok.
