- A szokásossal ellentétben most nem írom ide, mennyit költöttem Kolumbiában. Három hónap különbséggel kétszer voltam az országban, és az első alkalommal velem volt egy magyar látogatóm is, aki minél többet szeretett volna minél kevesebb idő alatt látni. Ezért több belső repülőjegyet is vettem, ami teljesen torzítja a költségeket. Úgyhogy maradjunk csak abban, hogy Kolumbia középkategóriás dél-amerikai ország, valahol félúton a bolíviai és a brazil árak közt.

- A kolumbiai kocsmasportot úgy hívják, hogy tejo, és a műfajában egyszerűen tökéletes. A tejo a petanque és a teke távoli rokona, de van benne puskapor is. Egy nagyjából húsz méter hosszú pálya végén van egy körülbelül egy négyzetméteres, agyaggal borított célterület, aminek a közepén két kis boríték található, bennük csekély mennyiségű puskaporral. A játékosok a pálya másik végéből több kilós fémkorongokat hajigálnak a cél felé, és az a csapat nyer, amelyik több pontot gyűjt. Pontot az kap, akinek egy kör végén közelebb van a fémdarabja az agyagnégyzet közepéhez. Ha sikerül felrobbantani a puskaport, természetesen plusz pontok járnak. Játék közben kötelező folyamatosan sörözni, amitől csak egyre szórakoztatóbb lesz a dolog. Én másik nyolc gringóval játszottam másfél órán át, és bár az agyagot gyakran eltaláltuk, robbanást egyetlen egyet sem tudtunk produkálni. A szomszédos pályán játszó helyiek érkezésünkkor azonnal egy kifutóval arrébb költöztek, leplezetlen undorral figyelték a bénázásunkat, és folyamatosan telibe találták a puskaport.

- A kolumbiai felső-középosztály életéről legyen elég annyi, hogy Bogotában egy átlagosan polgári étteremben hétezer forint volt a bélszín. és a hely dugig tele volt annyira nem is jómódúnak tűnő családokkal.
- Ahogy azt mindenki tudja, aki már az ocsmány csaló amerikai előtt is nézett kerékpárversenyeket, Európán kívül a legfejlettebb országúti bringakultúra Kolumbiában van. De még ennek ismeretében is egészen meglepő volt, hogy itt hányan és milyen komolyan tekernek. Bogotá központjának egy részét minden hétvégén lezárják az autós forgalom elől, bringautak nagyon sokfelé vannak, de ennél is jobb, hogy a hegyi utakon mindenfelé lehet teljes felszerelésbe beöltözött, versenykerékpárral kapaszkodó helyieket látni, akik mind nagyon komolyan veszik az edzést. Mindennek a tetejébe pedig még országúti tandemversenyt is láttam.
- Hiába szégyellik Pablo Escobart, Kolumbia leghíresebb bűnözője ma is folyamatos beszédtéma. A közmegegegyezés pedig mintha az lenne, hogy Escobar egy bohóc volt, akinek ez is lett a veszte "Ma 20 Escobar van, csak ők nem ilyen showmanek, hanem csendben kereskednek kokainnal, és vásárolgatják meg a politikusokat" - ez egy elég tipikus vélemény volt. Escobarról már tévésorozat is van, és szerintem nincs messze a nagy költségvetésű, a nemzetközi piacra szánt film sem.
- A kedvenc kolumbiai spanyol kifejezésem a viejoteca. Ez a discoteca és a viejo (öreg) szavak összevonásából született, és olyan szórakozóhelyet jelent, ahova a harminc felettiek járnak, nem a tinédzserek.
- Trópusi országban érthetetlen módon Kolumbiában csak kis kiszerelésben lehet sört kapni. De olyan kicsiben, hogy itt láttam életem legkisebb, 175 ml-es sörösüvegét is. Érthetetlen, mi bajuk a más meleg vidékeken népszerű, akár egy literes palackokkal, mert arra nem hivatkozhatnak, hogy felmelegedne, miközben lassan iszogatják.

- A kolumbiai országimázs-kampány szlogenje az, hogy "Az egyetlen veszély, hogy majd nem akar hazamenni". Ami egyfelől közepesen szellemes, másfelől viszont szépen megmutatja Kolumbia legnagyobb tragédiáját. Ami nemcsak az, hogy az ország egy részén még tényleg ölik egymást, hanem hogy hiába biztonságosabb a nagyobb része, mint Dél-Amerika számtalan egyéb pontja, a rossz hírnév nagyon-nagyon lassan múlik el. Szegény kolumbiaiaknak valószínűleg még évtizedekig együtt kell élniük azzal, hogy a világ földi pokolnak képzeli a hazájukat. Pedig dehogy.
- Kolumbia ma sokkal biztonságosabb hely, mint bármikor az utóbbi harminc évben, de amikor először voltam az országban, a baloldali gerillák öltek meg egy tucat kiskatonát, amikor pedig másodszor, akkor valószínűleg egy drogkartell tett el láb alól tíz földművest, akik nem akartak nekik adót fizetni.
- Az a helyzet, hogy Kolumbia egy részén teljesen normális, hogy egy férfi egy szamárral létesítsen szexuális kapcsolatot. Ezt én sem akartam elhinni elsőre, de most már láttam a releváns dokumentumfilmet, úgyhogy nem maradt kétségem. A kolumbiai vidék egy részén tényleg teljesen megszokott dolog meghágni egy csacsit.
- A nagy kokaintermelő országok közül csak Kolumbiában találkoztam a kokainfogyasztás elítélésével. Sok szállás honlapja külön felhívja a figyelmet a kokainturizus társadalomromboló hatásaira, és a lakosság egy része is érezhetően helyteleníti az ország tönkretételében kulcsfontosságú kábítószer élvezetét. Ugyanakkor az egyre jobb módú Kolumbiánan egyre többen fogyasztják a korábban szinte kizárólag exportra termelt kokaint.
- Kolumbia az egyetlen dél-amerikai ország, amelynek valódi fapados légitársasága van. A Viva Colombia csak 2012 júniusában kezdte meg a működését, és annyira nem is olcsó, mint a hasonló európai cégek, de azért ez egyértelműen egy lépés a jó irányba.
- Kolumbiában még Dél-Amerikához képest is gazdag a gyümölcskínálat, és több helyi terménnyel csak itt lehet találkozni a kontinensen. A legjobb egyértelműen a lulo, amit magyarul állítólag naranjillának hívnak, de én nem vagyok biztos a dologban.
- Egészen megdöbbentem, amikor először láttam, hogy Kolumbiában a kumisz igen népszerű ital. Aztán kiderült, hogy ez egyáltalán nem a Közép-Ázsiában népszerű erjesztett kancatej, hanem tehénből származó, joghurtszerű lé.
- A kolumbiai éjszakai élet jellegzetes járműve a chiva, ami általában egy bulizási célokra átalakított amerikai iskolabusz-szerűség. Azt hittem, erőltetett bénaság, de aztán amint megláttam egy chivát, amiből üvöltött a salsa, a fedélzeten pedig egy rakás kolumbiai pár táncolt teljes lelkesedéssel, egyből meggondoltam magam.

- Nincs még egy latin-amerikai politikus, aki olyan népszerű lenne hazájában, mint Álvaro Uribe, Kolumbia 2002 és 2010 közötti elnöke. Uribe az USA-val szorosan együttműködve, vaskézzel irányította az országot, és bár történtek túlkapások, sikerült megmaradni a demokratikus keretek közt, és ebben az időszakban mászott ki Kolumbia abból a mély bugyorból, ahol előtte évztizedekig tanyázott. A mostani elnököt, Uribe egykori honvédelmi miniszterét, Juan Manuel Santost mindenki egyfajta kolumbiai Medvegyevnek tekinti, és senki sem lepődne meg, ha elődje hamarosan visszatérne valamilyen fontos pozícióba.
- Kolumbiát nem szokás olyan nagyon hegyesnek tartani, de nekem egy idő után az volt az érzésem, hogy egész Dél-Amerikában itt hullámvasutaztam a legtöbbet buszokon. Az a gond, hogy míg innét délre legalább csak egy hegylánc van, Kolumbiában az Andok már két ágra oszlik, és a Cordillera Central és a Cordillera Oriental között közlekedve egy ötórás buszút is úgy néz ki, hogy az ember elindul 2500 méterről, lemegy a tengerszint közelébe, majd a túloldalon felkapaszkodik egy 3000-es hágóra, mielőtt megérkezne a célba.
- Mielőtt megnéztem volna medellíni és bogotái múzeumát, nem tudtam, mit gondoljak Fernando Boteroról. Az ember, aki kövér embereket fest Gabriel García Márquez mellett Kolumbia másik emblematikus művésze, a világ nagy része kettejükön kívül csak drogbárókat, Shakirát és néhány focistát tudna még megnevezni. Végül arra jutottam, hogy Botero nagyon jó. Sok humorral életvidám, színes, kövér embereket festeni a XX. század második felében cseppet sem kevésbé értékes vagy formabontó, mint Jackson Pollock művészete.
- Spanyolország és Mexikó után ma Kolumbiában a legnépszerűbb a bikaviadal. Minden nagyobb városban van aréna, és ezeket rendre felkeresik a leghíresebb spanyol matadorok is.
- Jellegzetes kolumbiai népi ellenállási forma a paro armado, a fegyveres sztrájk. Ezt általában a szélsőbaloldali gerillák kezdeményezik, nem a szakszervezetek, és a paro armado ideje alatt egy adott területen szinte mindenkinek tilos dolgozni. A sztrájktörők megrendszabályozásáról a gerillák fegyverei gondoskodnak.
- Ahhoz képest, hogy 2012 végén Radamel Falcao ott van a világ tíz legjobb játékos közt, hazájában egyáltalán nem őrülnek meg érte. Pedig a kolumbiaiak szeretik a focit, ám ennek ellenére sem piros-fehér csíkos Falcao-, hane kék-piros Messi-mezeket vesznek a gyerekeiknek.
- Azt azért érdemes mindig fejben tartani, hogy Kolumbia az az ország, ahol lelőttek egy válogatott hátvédet, mert öngólt rúgott az 1994-es focivébén.

- Az utóbbi egy-két évtizedben világszerte sok nagymúltú futballklub ment tönkre, de szegény América de Cali speciális eset. A tizenháromszoros kolumbiai bajnok már évek óta a másodosztályban játszik, és nem is úgy néz ki, hogy a közeljövőben feljebb tudnák magukat verekedni, mivel nincs pénzük erősítésre vagy bármilyen befektetésre. A Clinton-kormány úgy ítélte meg, hogy az América vezetősége túl szoros kapcsolatokat ápol neves drogbárókkal, amiért cserébe az amerikaiak elérték, hogy a klub szinte minden pénzét zár alá helyezzék.
- Az USA és Brazília után Kolumbiában él a legtöbb néger az amerikai kontinensen. A lakosság körülbelül egyötödében van valamennyi afrikai vér, és természetesen itt is minél sötétebb valakinek a bőre, annál szegényebb. Az országon belül a karibi partvidéken él a legtöbb néger, a kávétermelő hegyvidéken simán napokat is el lehet tölteni csak fehér embereket látva.
- Kolumbiában tényleg nagyon sok a jó nő. Hosszas, önzetlen kutatómunka után arra jutottam, hogy talán az átlag a brazil tengerpartokon erősebb, de a felső néhány százalék, a nagyon jó nők katgóriája, a világon Kolumbiában a leglátványosabb. Kolumbiában a plasztikai sebészet is rendkívül népszerű, ráadásul minden nő, kortól, adottságoktól és műtétektől függetenül imádja kipakolni, amije van. Nem részletezem tovább, inkább itt egy válogatás az 50 legjobb kolumbiai nőből, bár az első helyzettel nagyon nem értek egyet. Azt viszont nem sikerült kisakkoznom, hogy miként lett a nem különösebben csinos spanyolok és a kifejezetten csúnyácska indiánok keveredéséből ilyen mezőny.
- Emlékezzünk meg Angie Valenciáról, aki egyesítve Kolumbia természeti adottságait egykori szépségkirálynőként működtetett kokaincsempész-bandát, amelynek futárai sokszor modellek voltak.
- Ahhoz képest, hogy milyen fejlett ország, Kolumbiában egész sokan járnak népviseletben. A nagyvárosokban nem, de például a Medellíntől délre található kávétermelő vidéken tényleg minden 40 feletti férfi úgy néz ki, mint Juan Valdez, dús bajusszal és a ruana nevű rövid ponchóban.
- Ha jól értelmeztem az engem annyira nem érdeklő kolumbiai kávéipar törekvéseit, akkor hamarosan jön az ár- és sznobrobbanás, és a nyugati világban forgalmazott kávén ugyanúgy terroir- és évjárat-megjelölések lesznek, mint a francia borokon.
- Kolumbiának nincs Iguazúja vagy Machu Picchuja, ráadásul sokan még mindig félnek ide utazni. Pedig a világhíres látnivalók hiányát bőven kompenzálja a nagyon változatos természet, valamint maguk a kolumbiaiak, akik még az erős latin-amerikai mezőnyben is a legnyitottabbak és a legbarátságosabbak. Ráadásul az országot teljesen áthatja a hosszú háborúk után megszokott izgalmi állapot, amikor mindenki örül, hogy él, és tettre készen várja a lehetőségeket. Most kell Kolumbiába menni.