Union Island a (Saint Vincent és a) Grenadine-szigetek legdélebbi tagja, körülbelül 3000 lakossal. Két település van itt, Ashton, ahol többen laknak, és Clifton, a főváros, ahol a miniatűr reptér, a jachtkikötő és a legtöbb szolgáltatás található. A helyieknek alapvetően három bevételi forrása van. Először is temészetesen a halászat, ami nemcsak a hálós verzióban űznek, hanem fogdosnak rákokat is, valamint lambit, egy tengeri csigaszerűséget, ami nagyjából pörköltként elkészítve a Karib-szigetek legfinomabb étele. Másodszor is a mezőgazdaság, aminek fontos részét képezi az állat-, elsősorban kecsketartás, valamint a marihuánatermesztés. St. Vincenten senki sem mulasztja el megjegyezni, hogy az ő füvük a legjobb, és hogy ezt még Jamaikán is elismerik. Harmadrészt pedig a turizmus, ami a sziget előtt himbálózó kis vitorlásokon érkezik, valamint az időnként ide beparkoló hatalmas óceánjárókon.

Én Cliftonban laktam, így volt alkalmam számtalanszor végiggyalogolni a rövid főutcán a kikötőtől a templomig, ahol minden fontos intézmény megtalálható a piactól a mobilcég irodájáig. A legtöbb üzlet kis vegyesbolt, de elég sok étterem és kocsma is van, amelyek egy része a turistáknak szól, de bőven van csak sört, rumot és grillcsirkét áruló, kellően karib vendéglátóhely is. A többnyire kézműves eszközökkel készült cégérek sokat elmondanak Union Islandről és úgy általában is ezekről a kis karibi szigetekről, így hát lefényképeztem néhányat.

Clifton kis hely, egy üzlet nem nagyon engedheti meg magának, hogy egyetlen bizniszre szakosodjon. Ezen a cégéren nagyon tetszenek a sirályok, valamint az alján a homokos strand.

Ez a stand a piacon igyekszik az összes itt potenciálisan megforduló vásárlót megfogni. A fenti dizájnos alma egyértelműen a karib háziasszonyokhoz szól, míg az ananásszal és a koktélpohárral a trópusi álmot eladni igyekvő jobboldali tábla az erre járó turistákat csalogatná. A "bio" és a "hausgemacht" szavaknak ki tudna ellenállni? A középső táblát tippeltem a legrégebbinek, látszik is rajta, hogy azzal még egyszerre próbáltak minden vásrálói szegmenst megfogni.

Ez a közvetlenül a kikötő mellett található üzlet mindent kínál, amire egy bérelt vagy saját hajóval a Karib-tengert járó turistának szüksége lehet, a vámügyintézéstől a raktárfeltöltésen át a privát komornyikig. A kikötőben mindenhol van wifi, csak a jelszóért kell fizetni, aztán a parttól egészen messze horgonyozva is lehet használni. Aki pedig úgy érzi, gyorsan egy villát is vehet itt magának.

Ez a pékség szintén egyszerre céloz turistákra és helyiekre. Az ital konyha a raszták kóserje, ami legszigorúbb változatában nemcsak vegetarianizmust ír elő, hanem tiltja a só használatát is.

Ide nyilvánvalóan csak a turistákat várják, mindennek a tetejébe pedig még franciául is beszélnek. Martinique és Guadeloupe közelségének köszönhetően az amerikaiak után messze franciákból van errefelé a legtöbb.

Ez a szépségszalon viszont kizárt, hogy turistákra számítana, hiszen eleve csak olyan dolgokat kínál, amit fehér ember gyenge hajacskájával nem lehet megcsinálni. A weaving az a hajhosszabbítás, ami ma amerikai hatásra őrületesen népszerű errefelé.

Cliftonban két modern üzlethelyiség van, a mobilcégé és a banké. Az utóbbit nem fényképeztem le, valószínűleg azért felejtettem el, mert ott van az egyetlen ATM a szigeten, és csak arra tudtam gondolni, hogy ha valamiért nem működik, akkor nagyon nehéz lesz kölcsönkérni a következő szigetre szóló hajójegyemre.

Az offshore-lovagoknak köszönhetően karibi ügyvédnek lenni nem lehet rossz üzlet, de ez ezen a cégéren nem nagyon látszott. Remélem a fekete csík oka nem elhalálozás, hanem szakmai nézeteltérés volt.

Union Islandet egy kisrepülő, egy nagy, gyors motorcsónak és egy hatalmas, lassú komp köti össze a külvilággal. Én az utóbbival érkeztem, ennek a menetrendjét látjuk a kép jobb oldalán. Mellette pedig egy gyönyörű bölcsességet, bár engem alaposan elgondolkodtatott, hogy vajon mi lehet a második és a harmadik legnépszerűbb verbális támadási forma a fekete bőrű hölgyek közt. A másodikat azt hiszem egy guyanai szupermarketben felfedeztem, amikor két rendkívül harcias karibi asszonyság valamin úgy összeveszett a kasszánál, hogy csak a bolt alkalmazottai tudták megakadályozni a tettlegességet. Az volt a legviccesebb, hogy a karibi angolnak ugyanúgy része az amerikai szleng mint az itt megmaradt brit anakronizmusok, ezért egy "fuck you, bitch!"-re simán lehetett hasonló vehemenciával válaszolni azt, hogy "lowlife!".

"Népművészet" a turistáknak, hamisított cédék a helyieknek. A karib szigeteken a klasszikus reggae nem népszerű ma, csak a dancehall megy, meg a soca és a calypso mindenféle digitalizált, mutáns változatai. Bob Marley az egyetlen a klasszikusok közül, akivel rendszeresen lehet találkozni, de volt egy olyan érzésem, hogy ő is sokszor inkább a fehér emberek csalogatásáért szól.

Szuperek a piros és kék foltok a fekete betűkön, meg úgy általában is a dizájn. A roti az egy lepény, amit az indiai bevándorlók hoztak magukkal ide, és ma a Karib-térség egyik nemzeti étele, mindenféle szószos húsokkal és halakkal tálalva. Egyáltalán nem úgy néz ki, mint az az odapingált izé. A Fruta egy üdítőmárka, a Mauby viszont egy fokkal érdekesebb, valami egzotikus fa kérgéből készült ital.

Ezt a rumot konkrétan nem kóstoltam, amit viszont igen, az mind ízlett. Nekem a híres karibi fűszeres rumok kicsit gejlek voltak, de ez ízlés kérdése. Ezt a kocsmát sajnos nem láttam nyitva, pedig szívesen lementem volna nonszensz módon viselkedni, hogy meglássam, hogy dobnak ki.

Fogalmam sincs, milyen lehet a bár, ami szilárd, mint egy kő, de meggyőzően hangzik. Sajnos egy nappal korábban leléptem Union Islandről, pedig ezt szívesen megnéztem volna, márcsak a népszerű DJ miatt is.

És ide is szívesen benéztem volna, mert a minden pénteki fesztivál nagyon hívogatóan hangzott az Örökzöld kocsmában. A jerk chicken szintén karibi klasszikus, és csípős szószban marinált-kisütött csirkét jelent. Tud nagyon jó lenni.

Végül pedig a Kaminosok és Kurvák-buli Union Island-i megfelelője. Ilyennek a világon mindenhol kell lennie, mint ahogy minden bizonnyal DJ Pitbull nevű lemezlovas is van a Vatikánon kívül mindenhol.