Terrazas Estoril Teljesen korrekt hostel, nagyon központi helyen, 30 méterre a legközelebbi metrómegállótól. A sör drága, viszont reggelihez van  narancs, amiből lehet frissen facsarni. Viszonylag csendes és nem túl bulis hely, így még aludni is lehet.

Café Arenales Sarki kisvendéglő a jómódú Recoleta negyedben. Semmi extra, és a környéknek megfelelően nem is nagyon olcsó, viszont turistaként úgyis jár erre az ember, és nézni a helyi gazdagokat pont jó.

Plaza Asturias Régi vágású spanyol-argentin étterem, ahol étkezés előtt automatikusan jár egy pohár sherry, utána meg egy likőr. Borzasztóan hosszú étlap, a grillezett bárányvese nagyon rendben van, és a steakből tényleg elég a fél adag.

Boca A szintén teljesen felesleges San Telmo-i kirakodóvásár mellett Buenos Aires egyik kötelező turistamegállója. Egyszerre tud nevetségesen turistás és egészen veszélyes lenni, de úgyis hiába minden figyelmeztetés, minden turista odamegy. Pedig tényleg nincs semmi látnivaló a többi turistán kívül, az egész két, nem is régi és nem is szép utca, ezekről letérve pedig tényleg sokakat kirabolnak.

Cementerio de la Recoleta A lehető legturistább látványosság Buenos Airesben, és van, akinek nem is tetszik. De az egymásra zsúfolt, feleslegesen gigantikus síremlékekben mégis van valami, ami a belvárosi utcáknál is jobban adja vissza, hogy ez a város egykor tényleg a világ egyik közepe volt.

Palermo Soho A hivatalosan Plaza Cortazar néven futó Plaza Serrano környéke a menő Buenos Aires, minden kötelező kellékkel a naplopó napszemüvegesektől az Apple-kirendeltségig. És itt kell este berúgni.

Meccs Buenos Airesben annak is kötelező kimenni valamilyen meccsre, akit egyébként nem érdekel a foci. Egyszerűen a város értelmezhetetlen ez a kaland nélkül. A Boca Juniors a Bombonerában a legnagyobb szám, de mivel erről egy külön bejegyzés szól, csak két dolgot hangsúlyoznék itt: sima ügy szervezett túra nélkül is, és nem veszélyes a La Doce sem. És egészen biztos, hogy bármilyen egyéb meccs is hasonló élmény itt, egészen le a harmadosztályig.

Múzeumok Buenos Aires nem a grandiózus múzeumok városa. Én kettővel próbálkoztam. A Blanco nevű, a gyarmati Dél-Amerika művészetét bemutató gyűjtemény rossz nem volt, csak inkább semmilyen, az Ambrosetti nevű antropológiai viszont egyszerűen nevetséges, bármilyen sok pucér, didergő tűzföldi őslakost ábrázoló fényképük van. Mintha kicsit meg is lettek volna lepődve a pénztárnál, hogy ide bárki be akar jönni önszántából.

Subte Mint a világon mindenhol, Buenos Airesben is a legegyszerűbben úgy lehet elszakadni a többi turistától, ha az ember eltömegközlekedik valami találomra kiválasztott külvárosig. Én a helyi metró, a Subte egyik vonalának Carabobo nevű állomását választottam, mert az spanyolországi spanyolul nagyjából azt jelenti, hogy seggfej. Még ez sem volt kellően külváros, de így is egészen más arcokat és boltokat láttam, mint a belvárosban.