PANAMERICANA

Mert mindannyiunknak jár másfél év oligarcháskodás.

gmail:
panamericanablog


Egy korábbi út:
Khívától keletre

Naptár

december 2018
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2
3 4 5 6 7 8 9
10 11 12 13 14 15 16
17 18 19 20 21 22 23
24 25 26 27 28 29 30
31

Karib-szigetek olcsón

2012.10.10. 01:38 |  Bede Márton

Sajnos a cím mindjárt hazugság, mert a Karib-szigeteket nem lehet olcsón megoldani. Legalábbis akkor nem, ha olcsó utazás alatt a tízdolláros indonéz tengerparti vityillókat és a kétdolláros vietnami ebédeket értjük. Nem nagyon drágán viszont igenis meg lehet úszni a világnak ezt a részét is, ahol én három hét alatt érezhetően, de azért nem sokkal költöttem többet, mint Dél-Amerikában.

120912_castries2.jpg

Írtam már eleget a Karib-tenger szigeteiről, így most csak a legfontosabb érvet emelném ki, amiért egyszer ide is el kell jönnie annak, akit érdekel a világ. Hiába viszonylag új keverék, a karib igenis ugyanolyan jellegzetes, egyedülálló és érdekes kultúra, mint mondjuk a nyugat-európai vagy a japán, amit megtapasztalni egészen különleges és egzotikus kaland. Ráadásul szemben Nyugat-Európával vagy Japánnal ezt a világot megismerni tényleg éppen így lehet a legjobban, elmerülve az olcsó szálláshelyek és piacok világában, nem pedig úgy, ahogy az ide érkező turisták kilencvenkilenc százaléka teszi, szervezett úton vagy valami böhöm óceánjáró fedélzetén. És nem is saját jachttal, ami biztos nagyon jó móka, de a szigetek életétől eléggé – elszigetel.

Ahhoz, hogy a Karib-tengeren ne nagyon szaladjon el a költségvetés, azt kell először is eldöntenünk, hogy pontosan hova szeretnénk utazni. Nagyjából húsz ország van itt – függően attól, hogy pontosan mit tekintünk országnak – és szó szerint számtalan sziget, így van miből jól vagy rosszul választani. A három igazán nagy földdarab, Kuba, Jamaika és Hispaniola szigete, amin Haiti és a Dominikai Köztársaság osztoznak, külön kategóriát képeznek. Ezek elég nagyok ahhoz, hogy ki lehessen szabadulni az ötcsillagos tengerparti szálodakomplexumok világából. Kuba a közismert társadalmi és gazdasági berendezkedése miatt ezen belül is speciális eset, míg Haitin az jelent gondot, hogy a világ legszegényebb országaiban megszokott módon annyira kezdetleges az infrastruktúra, hogy bármit elintézni vagy megkapni esetenként nagyon sok pénzbe kerülhet, de a nagy szigeteken még mindig egyszerűbb a spórolás, mint az apró, alig néhány száz négyzetkilométeres országokban.

Azonban a kis szigetek sem egyformák, és éppen ezt kell figyelembe venni, amikor relatíve olcsó karib úticélt keresünk. Én azokat a helyeket zártam ki eleve, ahol a tömegturizmus mindent letartolt. Ilyen hely például a nagyon kis földdarabokból álló Virgin-szigetek, ahol sok szigeten nincs is más, mint egyetlen luxushotel, és partra sem szállhat, aki nem ennek a szolgáltatásait tervezi igénybe venni. Vagy ott van Barbados, ami ugyan egy fokkal nagyobb, viszont az Európából és Amerikából folyamatosan érkező charterjáratoknak köszönhetően gyakorlatilag faltól-falig, pontosabban strandtól strandig be van építve all inclusive hotelekkel. Ezek persze csak megérzések és részben internetes kutatómunka eredményei, így nagyon örülnék, ha valaki cáfolni tudna, de addig maradok abban a hitben, hogy spórolni nem ezekre a szigetekre kell menni.

Miután kiszórtam a drágának tűnő helyeket, igyekeztem olyan darabját kinézni a Karib-tengernek, ahol több, nem nagyon drágán megoldható országot is meg tudok látogatni, amik közel vannak egymáshoz, és a közlekedés sem bonyolult közöttük. Sok ilyen opció nincs, és mivel a Szél felőli szigetek ésszerű választásnak tűntek, ráadásul relatíve egyszerűen elérhetőek Dél-Amerika északi részéről, úgy döntöttem, hogy Saint Luciát, Dominikát, Grenadát és Saint Vincentet és a Grenadine-szigeteket keresem fel. Martinique és Guadeloupe is errefelé vannak, de mivel ezek Franciaországhoz tartoznak, jóval drágábbak a négy független országnál.

Miután sikerült elérni a Karib-tengert, a következő lépés a szigetek közti közlekedés. A kézenfekvő megoldás a hajó lenne, csak az sajnos nem nagyon van. A több szigetből álló országokon belül van tengeri tömegközlekedés, az országok közt viszont a legritkább esetben. Többek közt azért is választottam a Szél felőli szigeteket, mert itt még ez a ritkaság is előfordul, de például a Saint Lucia és Dominika közt közlekedő hajóról gyorsan kiderült, hogy hetente csak egyszer jár, és majdnem annyiba kerül, mint a repülő, így erről is lemondtam. Egyedül Union Island, a Grenadine-szigetlánc legdélebbi tagja, és Carriacou, Grenada egyik szigete között sikerült hajóval megoldani a határátlépést.

Így utólag viszont már azt is tudom, hogy ahol nincs hivatalos tömegközledés, ott lehet találni kis helyi hajókat, amelyek a szigetországok között járnak. Ezek használatánál gondot jelenthet, hogy mivel nem hivatalos határátkelésről van szó, hosszasan kellhet könyörögni  és magyarázkodni az idegenrendészeti hivatalban egy beléptető pecsétért, és megtapasztalva, hogy a karibi hivatalos szervek képviselői milyen barátságtalan, csuklóztató köcsögök tudnak lenni, ez minden bizonnyal elég fárasztó feladat. Aki spórolni akar, és nem ijed meg a kalandtól, azért vágjon csak bele nyugodtan.

Sajnos nemcsak az egyenruhás karibiak rossz arcok, hanem az errefelé szinte monopolhelyzetben lévő LIAT légitársaság alkalmazottai is, akik mindent megtesznek, hogy megkeserítsék az egyénileg utazó életét. Még soha az életben nem követeltek tőlem retúrjegyet, de a LIAT-nál kétszer is előfordult, hogy csak úgy voltak hajlandóak felengedni a járatukra, ha ott helyben vásároltam a célállomásról valahova szóló repülőjegyet is. Mintha reális veszélye lenne annak, hogy Saint Lucián akarnék illegálisan letelepedni. Sem a bankkártyám nem hatotta meg őket, sem az útlevelem lobogtatása, amivel bizonyítani próbáltam, hogy én már jó ideje utazgatok össze-vissza, és meg fogom ám venni a következő repülőjegyem is, csak nem szeretem előre ehhez kötni magam. Aki néhány hetes, hasonló karib kiruccanást tervez, annak őszintén javaslom, hogy szerezze be előre az összes repülőjegyét.

A közlekedés tehát se nem olcsó, se nem praktikus, viszont ha már sikerült eljutni egy szigetre, ott igenis lehet spórolni. Arra azért figyeljünk, hogy ne késő éjszaka érkezzünk meg valahova, amikor már se lehetőségünk, se energiánk nincs a megfizethető helyek felkutatására. És az útikönyveket is felejtsük el, az állítólag az egyéni és olcsó utazást támogató Lonely Planet karib kiadásában egyetlen egy szálláshelyet találtam, amit hajlandó voltam kifizetni. Sokkal hasznosabb az internet, és ha sikerül egy olcsóbb szállást találni, ott mindig érdemes megkérdezni, hogy tudnak-e valami hasonló árfekvésű helyet a következő úticélunkban, mert általában tudnak. Az út közben megismert karibiak sajnos kevésbé hasznosak ilyen szempontból, ők el sem tudják képzelni, hogy létezik fehér ember, aki éjszakánként száz amerikai dollárnál kevesebbet akarjon fizetni.

A nagy tengerparti szállodák természetesen szóba sem jöhetnek, viszont minden szigeten van legalább egy egyszerűbb guesthouse, ahol legfeljebb harminc dollárért normális szobát adnak. Ezek előnye hogy mindenhol van konyha is, amit használhat, aki az étkezésen is a lehető legtöbbet szeretne spórolni. Speciel enni lehet errefelé is olcsón, csak el kell kerülni minden rendes étteremnek kinéző vendéglátóhelyet. Piac mindenhol van, ezek közelében lehet kifőzdéket találni, ahol esetenként nagyon jó is a konyha. Szintén mindenhol vannak helyi gyorséttermek sült csirkével vagy valami hasonlóval, és a nagy amerikai franchise-ok is jelen vannak. A dominikai Pizza Hutot és a Saint Lucia-i Subwayt egyaránt melegen tudom ajánlani.

A szigeteken közlekedni szerencsére egyszerű és olcsó. Nincs sok út, de azokon mind járnak az itt tömegközlekedésként szolgáló minibuszok, amelyek nagyon kevés pénzért visznek el bárhova. Ezeknél már csak a sima stoppolás olcsóbb, ami például Dominikán teljesen bevett gyakorlat, a helyiek is leintenek minden arra járó autót, és a sofőrök is többnyire megállnak nekik. Ráadásul a karib szigetek rendkívül biztonságosak, semmiféle veszélyt nem jelent felszállni egy pickup platójára, amiben már bent bömbölteti a zenét négy vidám raszta.

Én magam végül nem próbáltam, de kedvelt spórolási módszer itt az autóbérlés is, majd a kocsi mozgó hotelként használata. Nyilván kényelmetlenebb, mint egy ágy, viszont alig drágább, mint egy szoba. Nekem egyedül nem annyira érte meg, de egy párnak már simán érdemes. A higiéniai igényeket persze meg kell valahol oldani, de ez sem lehetetlen feladat, például a szigetek repülőtereire belógás népszerű lehetőség.

A karibi turizmus nagy előnye, hogy az alapvető szükségletek kielégítésén kívül nincsenek nagyon költségek. Nem kell múzeumbelépőket fizetni, a rum, mint a legjobb szórakozási lehetőség pedig nagyon olcsó. Strandon heverészésért nem kell fizetni, legfeljebb a napozóágy bérléséért, de sokszor úgysincs ott senki, aki beszedje a pénzt, ha lerohadunk valamelyikbe néhány órára. Én Dominikán az egyik kiránduláshoz fogadtam vezetőt, de aki nagyon bízik magában, ezt is megspórolhatja. Egyszer befizettem egy egésznapos hajókázásra a Grenadine-szigetek legszebbjei közt, ami ugyan 95 amerikai dolláromba került, de ebben ebéd és szabad alkoholfogyasztás is volt, így nem éreztem súlyos lehúzásnak. Ráadásul itt tanultam meg, hogy lehet már messziről megkülönböztetni a Karib-tengeren nyaraló amerikai és angol turistákat: az angol az, amelyik már ebéd előtt részeg, az amerikai pedig amelyik sportcipőben iszik a marokra fogott pezsgőspohárból.

Végül ismét hangsúlyoznám a cím hazugságát: nem, a Karib-szigeteket nem lehet olcsón megúszni. Annyi pénzből viszont bőven igen, amennyit megéri értük kifizetni.

Címkék: úton szaktanácsadás karib-szigetek