PANAMERICANA

Mert mindannyiunknak jár másfél év oligarcháskodás.

gmail:
panamericanablog


Egy korábbi út:
Khívától keletre

Naptár

december 2018
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2
3 4 5 6 7 8 9
10 11 12 13 14 15 16
17 18 19 20 21 22 23
24 25 26 27 28 29 30
31

Érdekes adatok Argentínáról

2011.12.26. 14:45 |  Bede Márton

- Argentínában napi 86 amerikai dollárt költöttem, amiből világosan látszik, hogy ez nem tartozik a világ legolcsóbb úticéljai közé. A buszok drágák, bálnát sem lehet olcsón látni, és azt a sok csábító húsdarabot sem adják ingyen. Aki akarja, szerintem 40-50 dollárból ki tudja hozni az országot, de akkor el kell fogadnia, hogy sok programról lemond, és nem is eszik minden nap marhahúst jó étteremben.
- Nehéz elhinni, de a Maradona-testalkat viszonylag gyakori jelenség Argnetínában. Az ország tele van  160 centi magas, 130 centi széles, zömök, barna börű, bongyor fekete hajú férfiakkal. A legviccesebbek azok, akok ki is vannak gyúrva. Először éreztem, hogy a "könnyebb átugrani, mint körbeszaladni" sértés bizonyos emberekere nem túlzás.

- Argentínában tényleg folyamatosan téma a Falkland-, izé, a Malvinas. Óriásplakátokat szentelnek a teljesen irreleváns, néhány ezer angolnak és több millió birkának otthont adó kietlen szigeteknek, és senki nem lehet úgy politikus, hogy ne beszélne folyamatosan az argentinok területi igényeiről. Ami nemcsak a Falklandra terjed ki, hanem a Dél-Szendvics- és a Dél-Georgia-szigetekre is, valamint az Antarktisznak arra a cikkelyére, aminek keleti szélét éppen a Dél-Szendvics-szigetek, nyugati végét meg az ország legnyugatibb nyúlványa jelöli ki. Mert Argentínának tényleg nincs ennél égetőbb problémája, és ha ezeket a jég- és szikladarabokat visszakapnák, soha többé nem lenne senki szegény az országban.

- Ahogy azt mindenki tudja, aki kicsit is ismeri a világ valaha volt legjobb együttesének történetét, a Ramones csak Dél-Amerikában tudott tömegzenekar lenni, stadionkoncertekkel, sikoltozó rajongókkal és minden egyéb kellékkel. Az együttes népszerűsége Argentínában továbbra is töretlen, nyilván ez az egyetlen ország a világon, ahol akár egy délutáni tévés magazinműsor semmilyen kis riportja alá is berakják a Judy is a Punkot.
- Argentínában nagyon praktikus módon a legtöbb iskolaköpeny fehér. Biztosan imádják az anyukák minden második nap kimosni, és szerencsétlen gyerekek sem tudják hihetően azt hazudni, hogy a nagyszünetben nem fetrengtek a mocsokban.
- Dél-Amerika többi részén az argentinok egységesen népszerűtlenek. A sztereotípia szerint egyfelől ők Latin-Amerika németjei, akikben semmi lazaság nincs, ráadásul elviselhetetlenül beképzeltek és nagy a pofájuk. A két jellemző vicc szerint:
    – Hogy lesz öngyilkos az argentin?
    – Leugrik az egójáról.
és
    – Hogy lehet a legjobb üzletet csinálni?
   – Meg kell venni egy argentin annyiért, amennyit ér, aztán eladni annyiért, amennyit saját maga szerint ér.
- Ennél azért jobb vicc az, hogy: Meghal az argentin, és felmegy a mennyországba. Éppen focimeccs van, amelyen az angyalok játszanak az argentinok ellen. Az utóbbiak kettő-nullra vezetnek, amikor öt perccel a meccs vége előtt beáll az angyalokhoz egy magas, vékony, hosszú hajú, szakállas játékos, és gyorsan rúg három gólt. "Ki ez?" – kérdezi a frissen halott argentin a mellette ülő másik argentintól. "Ja, az csak a Jézus Krisztus, de azt képzeli, ő a Maradona."
- Az argentin spanyol tele van az olaszból átvett szavakkal. Azt még meg lehet érteni, hogy a ciao-ból chau lett, de hogy a mozzarella miért változott muzzarellává, az felfoghatatlan,
- Nem tudtam eldönteni, melyik a kedvenc argentin választási plakátom, két olyan erős versenyzőt láttam. Az egyik az itteni tél elején tartott önkormányzati választások egyik jelöltjét ajánlotta a választópolgárok figyelmébe, azzal a szöveggel, hogy "En Junio, Julio!". A másik viszont csak annyit mondott, hogy "Azt gondoljuk, amit Ön".
- Talán Ausztrália közepén és az amerikai Vadnyugaton sem léteznek olyan egyenes országutak, mint Argentínában. Az Andok fennsíkján is találni 10 kilométer körüli egyeneseket, Patagóniában viszont ennél jóval komolyabb távok is vannak. Az én leghosszabb egyenesem 30 kilométer volt, de nem az elején kezdtem el mérni, és nem is mentünk el a végéig, mert le kellett kanyarodni. Fel-le néha megy az út – bár ez sem gyakori – kanyarok viszont szinte soha nincsenenek. Ilyen utakon vezetni egyébként egyáltalán nem könnyű, a sofőr elbambul, aztán alig tud lefékezni a szürkületkor az úton kóválygó kóbor kutyák előtt. Viszont az errefelé közlekedő buszokon még az is nyugodtan tud olvasni, akinek a gyomra egyébként nem bírja ezt a mutatványt.
- Buenos Airesben még 1929-ben is ketrecben mutogatták az indiánokat, akik az akkor Európánál is gazdagabb fővárostól alig néhány száz kilométerre éltek, szinte kőkorszaki körülmények közt.

- Argentínában egy négyzetkilométeren 14-en laknak, amivel ez a világ egyik legritkábban lakott országa. A valóságban azonban a helyzet még ennél is üresebb, mivel a 40 milliós lakosság több, mint fele a La Plata folyó vonzáskörzetében él. Argentína nagy részén nincs semmi, csak szinte érintetlen természet.
- Az argentin marihuána-rajongóknak saját, nyomtatott, az újságárusoknál kapható havilapja van, a Revista THC.
- Az argentin közhely szerint sehol az országban nem olyan szépek a nők, mint Rosarióban. Ezt olyan népi hülyeségnek gondoltam, mint hogy Rátóton mindenki bugyuta, aztán megérkeztem Rosarióba, és azonnal feltűnt, hogy itt tényleg szebbek a nők. Érthetetlen.
- Kedvenc argentin beszélgetésemet egy Buenos Aires-i taxisofőrrel folytattam. Ő vitt el a szállásomról az Uruguayba tartó hajók kikötőjéhez, ami elvileg nem lett volna hosszú út, csak valami tüntetők pont akkor zárták le mindkét irányba a 9 de Julio sugárutat. Ezt úgy kell elképzelni, mintha valakik a budapesti Körutat zárnák le az Oktogonnál, csak itt kétszer nyolc sávos sugárútról beszélünk.
     – Mi van itt, kik zárták le Buenos Aires központi sugárútját, a kommunisták?
     – Ja, a kurva anyjukat, én csak úgy hívom őket, hogy a lusták.
     – Mit akarnak?
     – Pénzt, szociális biztonságot, amit mindig.
     – Mehetnének máshova tüntetni, nem? Ez így leállítja az egész várost.
     – Á, semmi gond, legyen csak mindenki szabad. Felőlem ha valaki csak egy pohár bort akar, és azért zárja le egész Buenos Airest, az is jól van. A rendőrség csak hagyja őket békén, ez nem Chile, hogy mindenkit szétverjenek.
- Ha valaki egy argentin városban a többiekénél olcsóbb hostelt nyit, akkor először csak felhívja a helyi turistahivatal, hogy lesz szíves nem lenyomni az árakat. Ha a szép szó nem hat, havonta kimennek hozzá mindent leellenőrizni.
- Aki sok focit néz, Argentínában elkerülhetetenül minden férfiban a jellegzetes focistafejeket keresi. És tényleg van itt Tévez-szerű tömzsi apacs, a Caniglia-féle szépfiú vonal, sok Simeone-külsejű bűnöző, és olyan kisegerek is, mint Di María.
- A Patagóniában forgalmazott autók közül sok tudja azt, hogy amikor kinyitják az ajtaját, az ablak automatikusan lehúzódik egy kicsit. Amelyik autón nincs ilyen funkcó, azok jó részén látszik, hogy a kegyetlen patagóniai szél már tépte le valamelyik ajtajukat.
- Az argentin illatszer-boltokban nem elképesztően olcsóak a márkás kölnik.  Ami ki van írva, az csak a kezdő részlet, aztán lehet 12-24 hónapon át törleszteni.
- A legidegesítőbb különbség a spanyol spanyol és az argentin spanyol közt nem az, hogy ugyanazokat a dolgokat különböző szavakkal mondják. Ezeket még meg lehet tanulni. Arra viszont lehetetlen átállni, hogy ugyanazokat a szavakat másképp hangsúlyozzák. A spanyol sziát Spanyolországban úgy kell mondani, hogy holÁÁÁ, míg ugyanez Argentínában HÓÓÓÓla.

- Az általam megismert legértelmesebb argentin, aki amúgy félig japán volt, nagyon világosan összefoglalta, hogy miért fejlődik Brazília rohamléptekben, és miért van elátkozva Argentína. Azért, mert míg az előbbiben a gazdasági és a politikai elit szinte mindig ugyanarra akarta kormányozni az országot, addig az utóbbiban a két kaszt soha nem értett egyet, és a gazdagok soha nem tudtak szövetséget kötni a populista politikusokkal. Azt is megmagyarázta, hogy ez történelmileg miért alakult így, ám sajnos ezt a részét már nem értettem meg az elméletnek.
- Argentína második legnépszerúbb sportja ma egyértelműen a rögbi. A válogatott, a világ hat-nyolc legjobbja közé tartozó Pumas, lelóg minden óriásplakátról, és amikor szeptemberben a világbajnokságon kikaptak az angoloktól, az majdnem akkora nemzeti tragédia volt, mintha fociban esett volna meg ez a csúfság. Persze a rögbi elsősorban a gazdagabbak sportja, de hát ez mág Angliában is így volt egészen a közelmúltig.
- Az argentin elnöki Boeing 757-est úgy hívják, hogy Tango 01.
- Argentínában tényleg mindenhol, mindenki focizik. Buenos Airesben, ahol a belvárosban nehéz helyet találni egy pálya felállításához, ott sokszor a felüljárók alatt vannak teljesen jó, műfüves, tökéletesen kivilágított pályák, amiken hétköznap este tizenegykor is játszik valaki.
- Buenos Aires főleg, de úgy általában Argentína is tele van brazil turistákkal. Olyan jól megy nekik, viszont olyan drága a saját országuk, hogy Sao Paulóból sokkal inkább megéri leugrani ide egy hosszú hétvégére, mint valami északkelet-brazíliai strandra.
- Argentínában a "che" tényleg viszonylag gyakori kötösző és megszólítás, különösen Guevara szülővárosa, Rosario környékén.
- 1929-ben Argentínában volt a világon a negyedik legmagasabb az egy főre jutó GDP. Azóta megfeszített munkával sikerült leküzdeniük magukat az ötvenedik hely környékére. Ha jól csinálják a dolgokat, ma meghatározó világhatalom lehetnének. Ha csak nem csinálnak nagy hülyeséget, ott lehetnének a leggazdagabbak közt. De nem, ők kemény munkával úgy küzdötték le magukat idáig, hogy se komoly háborúkat, se természeti csapásokat nem kellett elszenvedniük, és semmilyen külső tényezőre nem foghatják a bénaságukat. Ez a teljesítmény talán egyedülűlló a világtörténelemben.
- Cristina Fernández egykori férje is elnök volt, és nem lenne meglepő, ha fia, Máximo Kirchner is vezethetné az országot. A leginkább egy dagadt pingvinre hasonlító trónörökös már ma is anyja egyik legkomolyabb tanácsadója, és senki sem tudja, mit csinál, azon kívül, hogy befolyást és pénzt halmoz.
- Az argentin nemzeti rövidital valamiért az olasz gyomorkeserű, a fernet lett. A Fernet Branca felesként a maga műfajában teljesen jó, viszont az igazi gaucsók kólával keverve isszák, és úgy borzalmas. Ráadásul valamiért a fernetre öntött kóla úgy habzik, mint valami undorító olajszennyezés. A magyar kannásbornak megfelelő, literes üvegben árult, előre bekevert noname fernetet noname kólával nem mertem megkóstolni.

- Nem kapkodták el, de végül csak volt annyi vér az argentin igazságszolgáltatás pucájában, hogy 2011 okóberében életfogytig tartó börtönbüntetésre ítélje Alfredo Astizt. Astiz a hetvenes-nyolcvanas évek diktatúrájának egyik legsötétett gyilkosa volt, a beceneve az volt, hogy A halál szőke angyala. Az ilyen ítéleteket mindig nagyon bonyolult és hosszadalmas tárgyalások és bizonyítási eljárások előzik meg, és persze van az argentin társadalomnak egy jelentős része, amelyik inkább nem bolygatná tovább a múltat, de szerencsére itt nem hisznek abban, hogy minden bűn elévül egyszer.
- Szemben az Európában elterjedt tévhittel, Argentínában már nem szentségtörés arról beszélni, hogy Messi jobb, mint Maradona. Bár ahogy a novemberi, 1:1-re végződő Argentína-Bolívia világbajnoki selejtezőt elnéztem, ha csak az argentin válogatottban bemutatott teljesítményére lehetne alapozni, a legvadabb Barcelona-drukkerek is inkább maradnának Diegónál.
- Még egy éve sem volt halott, de Argentína több városában volt már Néstor Kirchner sugárút.
- Az argentin kormány azt állítja, hogy az éves infláció az országban nem éri el a 10 százalékot. Valójában közel van a 30-hoz. A 2011 őszi elnökválasztás előtt sok közalkalmazott fizetését valamiért mégis 30 százalékkal emelték meg.
- Egy igazán súlyos hibát követtem csak el Argentínában: azt hittem, hogy meg tudom nézni az egészet. Amikor rájöttem, hogy ez nem fog menni, egy ideig rosszkedvűen tébláboltam, aztán elfogadtam, hogy az itt töltött másfél hónapban csak a lényegre koncentrálhatok. Argentína változatos, és kényelmes úticél. Nyugdíjas éveimben mindenképpen visszajövök ide, egy bérelt terepjáróval jobban elveszni az országban, és még nagyobb, még drágább húsdarabokat enni.

Címkék: úton érdekes adatok argentina