ROSARIO

Costanera A Paraná folyó partja Rosario legjobb helye, főleg a belváros északi részén. Rendesen karban van tartva, és tele van csupasz téglából és nagy ablaküvegekből álló menő éttermekkel. Szemben Buenos Aires hasonló próbálkozásával, a Puerto Maderóval, ennek tényleg jó hangulata van.

Monumento de la Bandera Rosarióban nincs olyan sok nevezetesség, így a városban megszületett nemzeti lobogó emlékműve megérdemli azt az öt percet, amibe a bejárása kerül. Csúnya argentin szocreál, ami egyáltalán nem illik a városba, de hát pont ezért ez a nevezetesség.

La Lechuza Hostel a belvárosban. A tulajdonos Juan remek házigazda, a hangulat pedig családias, de nem erőltetten az. Minden este van közös vacsora nagyon baráti áron, utána pedig természetesen közös ivászat is. Ugyanakkor nincs sok hely, és a nagy dorm reggelre már jó büdös. És a vendégek jó része francia. Ennek ellenére ha megint Rosarióba mennék, itt szállnék meg.

La Huella A középkategóriásnál drágább, hatalmas parrilla-étterem. Az itt kirendelt asado de tira (angolul beef shortribs, magyarul passz) második falatjánál értettem meg, hogy az argentin marhahús tényleg egy másik szint. Biztos, hogy bármilyen egyéb darab hús is hasonló élményt nyújt itt.

PUERTO IGUAZÚ

Hostal Bambú A célnak megfelelő hostel, egészen normális reggelivel. A kinti bár jó megoldás, és nincs is jobb esti program, mint az itt magukat óriási királynak érző, mindenféle bonyolult koktélokat rendelő lakótársakon nevetni.

El Árbol del Rey Stratégiailag kiváló helyen, közvetlenül a buszpályaudvarral szemben. Amikor kihozták a lomitóm (marhahúsos szendvics), egy ideig nem fogtam fel, mi van a tányéromon, akkora volt. Nem egy kulináris kaland, de olcsó, barátságos, és a következő 36 órában nem kell ételre költeni.

La Rueda Ez a drága étterem a városban, és egyáltalán nem éri meg a pénzét.   Irtózatosan sokáig készült a hal, és oké, hogy előre szóltak, de legalább lett volna jó. Talán a kevésbé bonyolult ételeket meg tudják oldani tisztességesen, de azokat máshol is megkapni itt, kevesebb pénzért.

Vízesés Meg lehet nézni az Iguazú mindkét felét egyetlen nap alatt, csak nem érdemes. Szerintem jobb az argentin oldallal kezdeni, mert ott látszanak a kis részletek, aztán másnap a brazil részről meg lehet nézni a nagy egészt, de biztos meg lehet ezt fordítva is indokolni. Ami biztos, hogy érdemes korán kelni, mert a kijelölt ösvényeken délelőtt 11-től kezdve helyenként lépni is nehéz. A legnagyobb szám Garganta del Diablónál mindegy, ott valószínűleg nyitáskor sem.

SAN IGNACIO

Hostal El Jesuita Hostel, ami valójában hat ágy egy családi ház egyik szobájában. Elvileg tilos az alkohol, valójában elviselik. Két köpésre van a romoktól, úgyhogy kiváló hely annak, aki reggel körbe akar nézni, aztán lelépni. És nagyon gyors a wifi, simán lehetett meccset streamelni.

La Aldea Az egyetlen este is nyitva tartó étterem a romok környékén. A pizzától a hamburgerig minden argentin standard van, a vidéki igényeknek megfelelő, orbitális adagokban. Nem is főznek rosszul.

San Ignacio Miní Nem a Machu Picchu, de az egykori jezsuita település romjat tényleg érdemes megnézni, ha már egyszer Észak-Argentínában jár az ember. Mint a Világörökség-helyszíneken általában, méterenként van egy öt nyelven magyarázó tábla, aminek köszönhetően tényleg fel lehet fogni, hogy mi volt itt, a jezsuiták és az általuk felügyelt indiánok eltérő étrendjéig bezárólag.

POSADAS

La Querencia A főtér főhelyén lévő főparrilla, hatalmas húsdarabokat rágcsáló vidám, argentin családokkal. A sült vastagbelet előételként csak ajánlani tudom, utána meg jöhet amilyen húsdarab éppen van, egy egyszerű, kevert zöldsalátával.