PANAMERICANA

Mert mindannyiunknak jár másfél év oligarcháskodás.

gmail:
panamericanablog


Egy korábbi út:
Khívától keletre

Naptár

június 2018
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30

Útidivat

2013.04.02. 22:00 |  Bede Márton

Sajnos sokan azt képzelik, hogy utazgatni a világban gondtalan szórakozás, az egzotikus helyeken kalandozó turistánál pedig nincs szabadabb ember. Ezzel szemben az igazság az, hogy a magára adó utazó mindennapjait nagyon szigorú szabályok határozzák meg, amelyek talán a legnagyobb hangsúlyt a helyes ruházat megválasztására helyezik. A női magazinok nem túloznak: egy rosszul megválasztott ruhadarab bármilyen hosszú nyaralást tönkretehet, akár másfél évre utazunk Latin-Amerikába, akár egy hétre all-inclusive Törökországba. Én nemcsak azt tudom megmondani kétszáz méteres távolságból, hogy egy lepukkant távolsági buszon melyik a legkevésbé kényelmetlen ülés, hanem elismert szakértőjévé váltam a turistadivatnak is, így az alábbi tanácsok követőinek garantálhatom, hogy a világ turistaközösségének megbecsült, stílusos tagjaivá válhatnak.

111109_liucura_gpoy2.jpg

Utazgatni leginkább fiatalok szoktak, ahol pedig fiatalok vannak, ott elkerülhetetlen a divatbemutató. Fontos azonban tudni, hogy az utazás mely szakaszain nem kell mindent bevetni. Elsősorban akkor, amikor az ember nemcsak teng-leng, hanem csinál is valamit. Búvárkodni például jellemzően búvárfelszerelésben érdemes, és kirándulni sem vietnami papucsban indulunk, hanem az évszaknak és a terepnek megfelelő felszerelésben. Ez utóbbi szabály alól természetesen a helyiek kivételt képeznek, hiszen ők direkt vietnami papucsban szeretik bemutatni, hogy négyszer olyan gyorsan tudnak sáros hegyoldalon felszaladni, mint a sokszáz dolláros túrabakancsban parádézó turisták.

Túrázás, búvárkodás, siklóernyőzés és szörfözés közben is érdemes azonban néhány alapvető szabályt betartani. Ezek közül a legfontosabb, hogy a legjobb, legdrágább, legprofibb felszerelést és ruházatot csak az viselje, aki maga is a szakma csúcsát képviseli. Nincs nevetségesebb, mint egy tetőtől talpig North Face-be burkolt kiránduló, aki a csoport végén lihegve görnyedezik a NASA által kifejlesztett kulacsa súlya alatt. Aki nem profi sportolóként is a legújabb outdoor-katalógusba öltözik, arról a többiek azt fogják gondolni, hogy gazdag, vagy ami még ennél is rosszabb, nem önálló vagány, hanem utazási irodák által szervezett programon részt vevő szerencsétlen. Ennél pedig semmi sem lehet cikibb egy méregdrága patagóniai gyalogtúrán.

Kitaposott túracipőt, kényelmes nadrágot, polárfelsőt és széldzsekit majdnem mindenki fel tud venni, így az aktív pihenés közben tényleg csak a legalja, az amerikaiak és a franciák teszik magukát nevetségessé a terephez egyáltalán nem elegendő, vagy éppen hogy a K2 meghódításához is felesleges cuccok viselésével. Az útidivat szempontjából igazán kényes terep azonban pont a semmittevésé. Miben menjünk le a szállásról sörért? Mi a megfelelő viselet egy műanyagszékes tengerparti étteremben? Milyen cipőben menjünk várost nézni egy koszos, undorító, érdektelen metropoliszban? Kezdjük is a cipővel, aztán haladjunk lentről felfelé.

A túracipő, ahogy azt az okosabbak a neve alapján már kitalálhatták, túrázásra való. Annyira még Yangonban sem egyenetlen a járda, hogy szükség legyen rá, így aki várost nézni magasszárú, goretexszel borított bakancsban indul, az semmivel sem jobb, mint azok a latin-amerikai nők, akik magassarkúban tipegnek országuk nemzeti parkjaiban. Sőt, egyenesen rosszabb, hiszen az előbbi se nem szórakoztatja hasraeséssel az emberiség maradékát, se nincs jó segge.

A divatos turista ruhatárának így elengedhetetlen kelléke kell hogy legyen egy egyszerű tornacipő. Régen, amikor konzervatívabb voltam, elítéltem a futócipőben utazókat, ám mára megenyhültem, elsősorban azért, mert a neonszínű edzőcipők egyébként is a városi divat részévé váltak. Nekem egy csodaszép, sárga, magasszárú Converse-em van, de más színek is elfogadhatóak, mint ahogy a leharcolt deszkáscipők is. Melegben vietnami papucsot illik hordani, az úgynevezett túraszandálokat pedig megtartjuk az esőerdőbe tervezett kirándulásokra. Bár az igazán vagány arcok oda meg gumicsizmában mennek. Nagyon fontos szabály még, hogy lábbelinket csak abban az esetben kötözzük a cipőfűzőnél fogva hátizsákunkra, amennyiben az olyan büdös és mocskos, hogy el kell szigetelni minden egyéb ingóságunktól. Amennyiben a cipő nem mocskos és büdös, a hátizsákban benn van a helye, különben nem vagány turistának fogunk kinézni, hanem a Szigetre induló, pattanásos, nyakigláb, holland kamaszfiúnak.

A hosszúnadrág-kérdés a legegyszerűbb. Oldalzsebes, lecipzározható nadrágunkat ismét csak aktív pihenéshez hordjuk, minden, de minden egyéb esetre megteszi egy farmer. Praktikus, kényelmes, templomba és diszkóba is megefelel, és szemben a divatmajmok által egzotikus helyen viselt lenvászon nadrágokkal, a kosz is csak három hét viselés után látszik rajta.

A tapasztalatlan turista azt hinné, hogy egy rövidnadrággal nem lehet hibázni, pedig a legcsúnyább ballépéseket pont csípő és combközép között lehet elkövetni. Itt ráadásul már nem működik az uniszex, férfiak és nők külön utat kénytelenek járni. Az előbbieknek egy fokkal könnyebb dolga van, mivel az ő esetükben elfogadható a már kielemzett túranadrágok lecipzározott szárú változata. Ezek jellemzően combközépig érnek, ami kutatásaim alapján az egyetlen elfogadható hossz egzotikus környezetben. Én magam nem hordok hasonló hosszúságban levágott farmert (úgynevezett jortot), de a hóbortosabb, 25 alatti korosztálynak ez is megengedhető.

A nők pechére ez a lecipzározott megoldás számukra tilos, mivel kirándulónak néznek ki benne, azt pedig már átvettük, hogy ez miért kerülendő  nagyvárosban vagy a tengerparton. A divat jelenlegi állása szerint a turistanők 99 százaléka a lehető legrövidebb jortot hordja, de annyira rövidet, hogy a zsebek alja kilóg a rojtos szár alól. Az egyénieskedő, de hangos kisebbség hasonlóan rövid, ám más anyagból készült rövidnadrágokra esküszik. Vérmérséklete szerint mindenki döntse el, hogy teljesen beleolvadni szeretne-e a tömegbe, vagy egy kicsit kitűnni belőle.

120925_unionislandmellett_gpoy.jpg

Az igazi nehézségek a felsőruházat kiválasztásával kezdődnek. Súlyos tévedés azt hinni, hogy az ember csak felránt egy szakadt trikót, aztán elindul a vakvilágba. Mindjárt például azért, mert szemben azzal, amit sajnálatosan sokan képzelnek, a szakadtság szigorúan tiltott igényes turistakörökben. Egyrészt mert aki már sok ideje utazik, annak annyira elege van a sokszor elkerülhetetlen lepukkantságból, hogy amikor csak teheti, igyekszik tiszta és rendezett lenni. Ez persze egyre nehezebb, ahogy foszlanak szét az ember ruhadarabjai, de igenis illik a lehetséges maximumot nyújtani. Nemcsak magunk miatt, hanem mert a körülöttünk izzadó, jellemzően rendkívül csóró helyiek kivétel nélkül mind próbálnak normálisan kinézni, és nincs nevetségesebb, mint egy rakás koldusszegény kolumbiai paraszt közül trikója lyukaival kitűnő zürichi turista.

Egy többé-kevésbé rendezett trikó és pulóver felrántása azonban még nem elegendő. Nyugati környezetben a márkák, színek és szabások bonyolult kódrendszere mindent elmond a viselőjéről, és ugyanez a helyzet egzotikusabb helyeken is. Ahol – ismétlem – csak egyetlen dolgot akarhatunk mondani magunkról: vagány, független, nem túl sok pénzzel rendelkező utazók vagyunk. Ennek megfelelően az első felsőruházat-törvény szigorúan megtiltja a sörcímkés trikók viselését. Guatemalától Thaiföldig a világon mindenhol árulnak Gallo- vagy Singha-emblémás trikókat, ezeket azonban csak azok viselik, akik úgy érzik, mindenképpen fel kell vágniuk utazottságukkal. Az ilyen alakokat joggal sújtja az általános megvetés, főleg azok részéről, akik már jártak Guatemalán és Thaiföldön kívül, aminek köszönhetően megingathatatlanul hisznek saját menőségükben. Van egy iskola, amely szerint az igazán egzotikus sörmárkák, mondjuk egy Kőbányai Világos vagy valami szaúd-arábiai alkoholos ital logói megengedhetőek, én azonban nem vagyok ilyen toleráns.

Egy dolog néz ki bénábban, mint a helyieknél szakadtabban öltözködő turista: az aki pont úgy próbál felöltözni, mint a helyiek. Ez alól állítólag Pakisztán kivétel, ahol férfiaknak egyes források szerint tényleg tanácsos shalwar kameezt viselni, de én még nem jártam Pakisztánban, és egyébként is hallottam már más véleményeket is Bin Láden kedvenc nyaralóhelyének divatelőírásairól. A világon mindenhol máshol csak közröhej tárgya lehet, aki tejfehér bőréhez vietnami rizsszedő kalapot, indiai szárit vagy több vég perui szőttest visel. Ahogy a 2008-as Kathmandui Turistazsinat világosan leszögezte, nyugati turista legfeljebb egy darab népművészeti elemeket felvonultató ruhadarabot viselhet, de azt is csak akkor, ha bizonyítani tudja, hogy azt azért vásárolta, mert kurvára fázott.

A csillagok szerencsés együttállásának köszönhetően az aktuális nyugati nyári divat pont megegyezik azzal, amit az ember a tikkasztó trópusi melegben visel. Kitaposott tornacipőben, levágott jortban, csúnya atlétatrikóban és valami borzalmasan drága napszemüvegben ugyanúgy le lehet menni egy nicaraguai strandra, mint egy vasárnap délben kezdődő berlini technorendezvényre. Otthon viszont csak a strandon vagyunk félmeztelenül, illetve a hölgyek esetében bikinifelsőben. Na és mi következik ebből? Természetesen az, hogy ehhez a szabályhoz a világon mindenhol tartjuk magunkat. A turisták által elkövethető legsúlyosabb divatkatasztrófának én éppen ezt tartom, amikor megtévedt nyugatiak a világ egzotikus részét egyetlen hatalmas strandnak tekintik. Nem mászkálunk tengerparti kisvárosok főutcáján félmeztelenül. Nem ülünk be éttermekbe félmeztelenül enni. Nem utazunk tömegközlekedési eszközözökön bikinifelsőben. Pont ugyanolyan hülyén néz ki egy bikinifelső valami indonéz bevásárlóközpontban, mint a Mammut 2-ben.

Otthon legalább fejfedőt nem kell hordani, ahol viszont nagyon süt az egyenlítői nap, ez egyszerűen elkerülhetetlen. Én alapvetően azt vallom, hogy fehér emberen semmi keresnivalója nincs bézbólsapkának, de turisták esetében, amennyiben tényleg praktikus okokra visszavezethető viseletről van szó, ez megengedhető. Fejfedőkkel kapcsolatban egyetlen, de nagyon szigorú szabály van csak: minden feltűnősködés tilos. Eszébe ne jusson senkinek keménykalapot, cowboykalapot, széles karimás vászonkalapot és egyéb bohóckellékeket viselni. Valami egyszerű vászonkalap, aminek kellően árnyékol a karimája, és kész. A már említett 2008-as Kathmandui Turistazsinaton egy többnemzetiségű munkacsoport külön vizsgálta a panamakalap-kérdést, és arra jutott, hogy az csak legalább 9/10-es nőkön engedhető meg, mivel idős karibi uraságokat leszámítva csak rajtuk áll jól. Később azonban a magyar küldött rámutatott, hogy 9/10-es nőkön a ribancrendszámon kívül egyébként is minden jól áll, így a zsinat végül a panamakalapot is a tiltott fejfedők listájára helyezte.

Bármennyire felkészült ruhatárral is indulunk útnak, ha nincs velünk fél tucat, LV-monogrammos útiláda, kizárt, hogy minden élethelyzetre megfelelő öltözéket tudjunk választani. A legsúlyosabb hiányosságok éjszakai szórakozáskor merülnek fel. Férfiként még csak-csak el lehet lavírozni farmer-tornacipőben, megfejelve az egyetlen tisztességes ingünkkel, nőként azonban elkerülhetetlenek a megalázó pillanatok. Egy magyar közkórház nőgyógyászati osztályán sem lehet olyan megalázó helyzetbe kerülni, mint turistanőként egy medellíni diszkó ruhái közt. Jó megoldás nincs, valami nyári rucit kell felvenni, aztán reménykedni abban, hogy a szőke haj majd mindent kompenzál.

Ne dekoráld hátizsákod mindenféle zászlós felvarrókkal! Ne vegyél fel vicces napszemüveget! Csak akkor viselj arcszőrzetet, ha otthon is szoktál! A szabályok listája végtelen, így nem is meglepő, hogy a világban olyan sokan meg is szegik ezeket. Ők azok a szerncsétlenek, akik azt hiszik, az utazás a szabadságról és a kötetlenségről szól.

(Az első képen Márton Merrell túracipőt, North Face nadrágot, Lafuma széldzsekit, Ray Ban napszemüveget, Marlboro cigarettát és egy üveg chilei vörösbort visel. A másodikon egy Argentínában beszerzett túranadrág felső részét, Ray Ban napszemüveget és egy pohár pezsgőt választott Union Island panorámájához.)

Címkék: úton szaktanácsadás