Idegen terepen focit nézni mindig komoly kihívás, és sokszor ütközik egészen váratlan nehézségekbe. És az állítólag futballőrült Dél-Amerikában sem egyszerű ám a helyzet. Nyugodtan elolvashatja ezt az is, akit amúgy nem érdekel ez a csodálatos sport, nem lesz itt szó taktikai formációkról és Xavi agyáról. Annyit érdemes észben tartani olvasás közben, hogy Kolumbia hét, Nyugat-Brazília hat, Kelet-Brazília pesig öt órával van előbb, mint Magyarország.

12.06.08, Medellín Lengyelország-Görögország 1:1, Oroszország-Csehország 4:1

Tudtam, hogy a nyitómeccsekről le fogok maradni, mert már napokkal korábban eldőlt, hogy pont ekkor tisztességesen turistáskodni fogok. Azért Guatapéban az alapján választottam éttermet ebédelésre, hogy hol van tévé. Így pont sikerült elkapni, ahogy kiállítják Sczesznyt, aztán a görögök kihagyják a tizenegyesüket. A délutáni meccsről teljesen lemaradtam, úgyhogy csak este a Youtube-ról értesültem, hogy bezzeg azon lett volna mit nézni.

12.06.09 Leticia Dánia-Hollandia 1:0, Németország-Portugália 1:0

Az volt a tervem, hogy meccsnézés közben majd pakolászok, de persze inkább megnéztem rendesen a dán-hollandot, és csak a szünetben foglalkoztam bármi egyébbel. Azt hittem, a reptérre indulás előtt bele tudok nézni a német-portugál elejébe is, de kiderült, hogy semmilyen fogható csatorna nem adja. Így maradt az internet, aztán a majdnem egy órás taxiút után a medellíni reptér wifije. Közben követtem az argentin-brazil 4:3-at is, Messi mesterhármasával. Egy perccel a lefújás után vettem észre a reptéri sportpub hirdetését, lehet, hogy ott mindkét meccset nézhettem volna.

12.06.10 Leticia Spanyolország-Olaszorság 1:1, Horvátország-Írország 3:1

11-kor az angol, Newcastle-drukker Anthonyval kisétáltunk a sarokra, ahol Leticia központi kereszteződésének minden éttermében volt tévé és meccs. Így néhány nagyon rosszarcú helyi fiatalember mögött ücsörögve megnéztük a meglepően jó olasz-spanyolt. Sajnos a második félidőben levették a közvetítés hangját, és inkább valami helyi zenét bömböltettek, ami annyira tetszett az előttünk ülő arcoknak, hogy egy idő után hangosan énekeltek mellé ők is. A horvát-írt szerencsére nem közvetítette senki, és az Ecuador-Kolumbia vébéselejtezőre sem volt kedvem kimenni a ventillátor elől, úgyhogy nem láttam, ahogy az 1:0 után egész Leticia kesereg.

12.06.11 Leticia Anglia-Franciaország 1:1, Ukrajna-Svédország 2:1

Mindenképpen látni akartam az első meccset, Amthony meg pláne, aki ezért még a dzsungeltúráját is elhalasztotta. Viszont kiderült, hogy ezt nem adja a fogható kolumbiai csatorna, bármit dumáltak előtte fogalmatlanul a tegnapi hely pincérei. Szerencsére megjelent a betört orrú maffiózó tegnapról, és mondta, hogy látott valami meccset fél sarokra tőlünk egy boltban. Úgyhogy odamentünk, és tényleg, egy zaciként működő helyen tudták fogni a brazil tévét, így bekéredzkedtünk és leültünk a földre meccset bámulni. Sajnos közvetlenül az angol gól után megjelent egy Blackburn- és egy Newcastle-drukker angol tahó, akik elfoglalták a helyiek székeit, folyamatosan söröztek, és ostobaságokat kiabáltak a "come on lads, nice challenge!" és az "ASHLEY YOU FUCKING CUNT THE FUCK ARE YOU DOING???" vonalon. Viszont arra legalább jók voltak, hogy amikor a tulajék a félidőben azt mondták, hogy ők most bezárnák a boltot ebédidőre, akkor az ellenkezésünkre azonnal belementek a tovább nyitva tartásba. Gondoltam ha van kihagyható meccs egy Eb-n, az egy első körös ukrán-svéd, így inkább a szálláson maradtam írni. Így csak az internetről értesültem Sevcsenkóról. Legközelebb akkor hagyok ki meccset, ha tényleg lehetetlen nézni.

12.06.12 Manoel Monteiro hajó Csehország-Görögország 2:1, Lengyelország-Oroszország 1:1

Nem sok esélyét láttam annak, hogy egy hajón, az Amazonas mellékfolyóján élőben lehessen meccseket nézni, és még akkor sem lelkesedtem be, amikor láttam, hogy van tévé. Igazam is volt. Viszont este végignéztem a brazil tévéhíradót, és miután borzasztóan hosszan tálaltak valami korrupciós ügyet, amiben az egyik fél azt állította, hogy valami képviselő vagyona megtízszereződött, míg ő azzal védekezett, hogy az csak az ő és felesége becsületes keresete, voltak sporthírek. Ezt nagyon helyesen Teófilo Stevenson halálával kezdték, aztán volt valami az orosz huligánok balhézásáról, majd végül szerencsére gyorsan leadták a két meccs góljait is .

12.06.13 Manoel Monteiro hajó Portugália-Dánia 3:2, Németország-Hollandia-2:1, Santos-Corinthians 0:1

Hiába beszélt hülyeségeket az egyik brazil arc, persze hogy ma sem tudtam élőben Eb-meccset nézni. Délután a függőűgyamban himbálózva megpillantottam Cristiano Ronaldo ocsmány arcát a tévében, gyorsan odarohantam, de csak a portugál-dán utolsó két gólját kaptam el valami sporthírek végén. Én úgy értettem, hogy 2:2-t mond a riporter, de az élő közvetítésről kamuzó arc mondta, hogy 3:2. Neki már egy büdös szavát sem hittem el, így az esti híradóig reménykedtem, hogy hátha én értettem jól. Sajnos nem. Viszont este a Santos-Corinthians Libertadores kupa-elődöntőt be tudták fogni, igaz, ehhez az kellett, hogy az egyik matróz folyamatosan állítgassa az antennát, mert ha csak kicsit is kanyarodott a hajó, egyből elment az adás. Ez nagyon szórakoztató meccs volt, a jól szervezett Corinthians okosan verte idegenben a tehetetlen Neymarra építő hazaiakat. Ha jól figyeltem meg, a hajón mindenki a Santosnak drukkolt, a meccs végi kakaskodásokon viszont mindannyian önfeledten röhögtünk, azon meg pláne, amikor valakinek a lelátóról majdnem sikerült megdobnia a Corinthians kapusát egy rohamrendőrről leszedett sisakkal. Tíz perccel a vége előtt a stadion fényszóróinak egyk feléből elment az áram, úgyhogy vagy negyed óráig csak félhomályban ácsorgást lehetett nézni. Amikor meg újrakezdték, mi pont kikötöttünk valahol, és az antennaállítgatós matróznak le kellett mennie dolgozni, így nézhetetlen lett az adás.

12.06.14 Manoel Monteiro hajó Olaszország-Horvátország 1:1, Spanyolország-Írország 4:0

Akkor vettem észre, hogy ellopták a laptopom, amikor lementem a felső fedélzetről a középsőre, megnézni az esti gólösszefoglalót a híradó végén. Miközben idegrohamom volt, és fűnek-fának pénzt ajánlottam, ha esetleg becsületesen megtalálná a gépet, a szemem sarkából azért az eredményeket láttam, még ha a gólokat rendesen nem is. És még képes is voltam örülni a spanyolok győzelmének. Őszintén büszke voltam erre a teljesítményemre.

12.06.15 Manaus Franciaország-Ukrajna 2:0, Anglia-Svédország 3:2

Megpróbáltam megnézni a manausi hostelben a francia-ukránt, de amikor lefújták az eső miatt, nem bírtam megvárni az újrakezdést, és lefeküdtem aludni egy kicsit, annyira készen voltam még a hajótól. Pont elaludtam volna, amikor az angol csaj teljes erőből bevágta a szoba ajtaját, ami persze jól felébresztett. Addigra már rúgtak két gólt a franciák, én meg rohadt éhes voltam, úgyhogy kimentem a világ legjobb gyümölcsleveséhez enni egy szendvicset. Az angol-svédet viszont megnéztük a svájci szakács Silvióval, és mint minden ilyen esetben, csak szórakoztatóbbá tette a dolgot, hogy ő az angoloknak drukkolt, én meg a svédeknek.

12.06.16 Manaus Csehország-Lengyelország 1:0, Görögország-Oroszország 1:0

Silvióval úgy döntöttünk, hogy a cseh-lengyelt nézzük a nagy tévén, mert ugye az tűnt az érdekesebbnek, a görög-oroszt meg streameltük a laptopomról. Asszem az első körös holland-dán óta most láttam először meccset normális körülmények közt, normális állapotban. Azon azért jót röhögtünk, hogy milyen izgalmas dolog ez az utazás, itt ülünk egy lesötétített, légkondis szobában, és két képernyőt bámulunk egyszerre. Kár, hogy mindkettő ennyire gyenge meccs volt.

12.06.17 Manaus Portugália-Hollandia 2:1, Németország-Dánia 2:1

Szokásos program, csak most a holland-portugál volt a tévében, a német-dán meg a streamen. Silvio annyira hülye kiejtéssel beszél angolul, meg annyira jól nem is tud, hogy néha egyszerűen nem értem. Pedig nem buta a focihoz, ez már kiderült.

12.06.18 Manaus Spanyolország-Horvátország 1:0, Olaszország-Írország 2:0

Spanyol-horvát a tévében, olasz-ír a streamen. Bár Silviónak az elején volt egy bátortalan próbálkozása, hogy olasz apjára tekintettel ő mégis inkább a digókat nézné a nagyobb képernyőn, végül be kellett látnia, hogy a spanyol-horvát tűnik izgalmasabbnak. És tényleg.

12.06.19 Brasília Anglia-Ukrajna 1:0, Svédország-Franciaország 2:0

Komoly kétségeim voltak azzal kapcsolatban, hogy ennek a hostelnek nevezett városszéli, lepukkant kamionosmotelben van-e kábeltévé, és persze nem is volt. Viszont az állami csatorna adta az angol-ukránt, úgyhogy egyedül ücsörögve ebben a rémisztő előtérben sikerült látnom. Persze a wifi reménytelenül lassú volt, úgyhogy a svéd-franciát csak szövegesen tudtam követni a Marcán és a Guardianon. Viszont a brazilok legalább korrekten átkapcsoltak a gólok ismétlésénél a másik meccsre, így végül ezekről sem maradtam le.

12.06.20 Brasília Corinthians-Santos 1:1

Ma ugye Eb nem volt, viszont cserébe megtekinthettem a Libertadores-kupa elődöntőjének visszavágóját néhány kamionsofőr-fejű arc társaságában. Mind Corinthians-drukker volt, kérdezték én kinek szurkolok, és hát ugye akkor is a Corinthianst mondtam volna, ha ez nem lett volna egyébként is így. Ez egyébként jó döntésnek bizonyult, mert amikor bejött valami haverjuk, és Neymart merte éltetni, a kamionosok hangadója teljes erőből hozzávágta a papucsát. A Santos gólja után mindenki apátiába esett, már káromkodni is alig bírtak, de aztán szerencsére nagy öröm lett a vége. Nyilván én is örülnék, ha a csapatom először jutna Libertadores-döntőbe.

12.06.21 Brasília Portugália-Csehország 1:0

Tök egyedül néztem a hostelben, csak időnként jelent meg egy idősebb vendég, aki brazilhoz méltatlan módon a portugáloknak drukkolt. Viszont Cristiano Ronaldót ő is gyűlölhette, mert a góljánál boldogan kiáltott fel, hogy gol do filho da puta!!!

12.06.22 Brasília Németország-Görögország 4:2

Visszajöttem a hostelbe megnézni a meccset, ám azzal a problémával találtam magam szemben, hogy öt perccel a meccs előtt még két lepukkant nő nézett a tévén valami szappanoperát. Összeszedtem minden bátorságon, a Google Translate-tel lefordíttattam spanyolról portugálra az "elnézést, lehetséges lenne a focit nézni?" kérdést, majd amikor láttam, hogy annyira éppen nem figyelik a tévét, nekik szegeztem a kérdést. Szerencsére gond nélkül átkapcsoltak.

12.06.23 Ouro Preto Spanyolország-Franciaország 2:0

15:45-kor kezdődött a meccs. Én 15:25-kor szálltam le a Belo Horizonte-i reptéren. 20 perc alatt kint volt a csomagom. Wifi sehol. Megkerestem a buszpályaudvarra tartó buszt. Csak 16:15-kor indult. Wifi, tévé sehol. Több mint egy óra volt az út, 17:20-kor szálltam le, wifi sehol. Megvettem a hatkor Ouro Pretóba induló buszra a jegyet. Mint az őrült kezdtem keringeni a pályaudvaron, de se wifit, se tévét nem találtam. végül az utolsó étteremben volt tévé, így láthattam a meccs utolsó egy percét, és a spanyol tizenegyest. Közben megbeszéltem egy portugál emberrel, hogy ne csüggedjen, bőven van esélyük az elődöntőben. Mindig az engem legjobban érdeklő meccsekről maradok le.

12.06.24 Ouro Preto Olaszország-Anglia 0:0 (4:2)

Ültem volna le a kényelmes tévészobában egyedül megnézni a meccset, amikor kiderült hogy semmilyen értelmes sportcsatorna nem jön be. Kapcsolgattam, a recepciós is kapcsolgatott, de semmi. Lementem kétségbeesetten keresni valami kocsmát, és szerencsére a főtér túloldalán a szendvicsesnél ment a meccs, én pedig csak az első tíz percről maradtam le. Páran már nézték is, elsősorban egy középkorú mexikói férfiakból álló társaság, akik gondolom nem voltak hajlandóak várost nézni a feleségeikkel. A meccs végére már egész szép tömeg jött össze, pechemre egy okoskodó ostoba amerikai pont mögöttem szövegelt folyamatosan. Angol viszont sajnos csak egy volt, és az is a kulturált fajtából, így nem volt kin röhögni.

12.06.27 Belo Horizonte Spanyolország-Portugália 0:0 (4:2), Boca Juniors-Corinthians 1:1

Nem gondoltam volna, hogy ki tudok fogni egy tévé nélküli hostelt, de sikerült. Christophe, a francia tulaj mondta, hogy a közvetítési jogokat birtokló brazil tévé honlapján lehet nézni a közvetítést, ami ment is nagyjából hatvan percig. Aztán lerúgott, és kiírta, hogy over capacity, csak persze portugálul. Úgyhogy állhattam neki valami illegális streamet találni, ami szintén akadozott, de végül azért a tizenegyeseket sikerült tökéletesen látni. Közben Christophe brazil felesége és a velem egy szobában lévő svéd csaj úgy csináltak, mint akik még soha nem láttak férfit sziszegve és csapkodva meccset nézni. Este az argentin éjszakai portás nézte a mobilján a Libertadores-döntőt, amibe azért néha belepillantgattam. Közben a sánta, Palmeiras-drukker, tehát Corinthians-gyűlölő brazil Samuel szórakoztatott az ország különböző portugál tájszólásainak utánzásával, ami még úgy is vicces volt, hogy gyakorlatilag egy büdös szót sem értettem belőle.

12.06.28 Belo Horizonte Olaszország-Németország 2:1

A 14 órás busszal akartam visszajönni Congonhasból Belo Horizontéba, hogy lássam a meccset. Egykor fizettem a congonhasi templom melletti étteremben, megbeszéltem a pincérrel, hogy hol van a buszmegálló, ahonnét vissza tudok menni a rodoviáriára (buszpályaudvar brazilul). Háromnegyed órán át semmi sem történt, akkor megjelent a pincér haverja, és mondta, hogy nem itt, hanem három sarokkal feljebb. Spanyol nyelvterületen ez nem fordult volna elő, a rohadt életbe. Felsétáltam, jött a busz, és fél három előtt le is értem a pályaudvarra, úgyhogy csak negyven percet kellett várnom az elvileg háromkor induló, de kicsit azért késő buszra. Közben végig arra gondoltam, hogy ha ez az olasz-német a futballtörténelem akkora klasszikusa lesz, mint az 1970-es elődöntő, akkor megölöm magam. Bár néha azzal vigasztalódtam, hogy akkor is a hosszabbítás volt a nagy szám, addigra meg csak visszaérek a hostelbe. Elaludtam kicsit a buszon, viszont amikor Belo Horizontéba visszzaérkezve felébredtem, egy hirtelen ötlettől vezérelve egy piros lámpánál lepattantam a buszról, ami egyébként sem volt messzebb a hosteltől, mint a rodoviáriára, és visszataxiztam a szállásig. A második félidő nyolcadik percénél érkeztem meg, tehát mindkét gólról lemaradtam. Bezzeg ma tökéletesen működött a hivatalos brazil stream.

12.07.01 Paraty Spanyolország-Olaszország 4:0

Először is megeskettem az ebben a hostelben is argentin recepcióst, hogy a tévéjükön meg lehet nézni a döntőt. Aztán lefeküdtem aludni, annyira készen voltam az egész estés buszozástól. Kettőkor felkeltem, kimentem enni egy drága, viszont nem olyan jó halas helyre. Háromnegyed négyre visszajöttem, és az első félidőt az argentin társaságában néztem, aki a digóknak drukkolt. Nem egészen értettem a logikáját, valami olyasmi volt, hogy a családjának egyik fele olasz, a másik spanyol, de csak az utóbbiak a köcsög gyarmatosítók. A második félidőre megjött egy rakás angol és fogalmatlan dél-amerikai fiatalember, akik akadályozták a meccsre koncentrálást, de szerencsére már nem is volt mire. Jöhet a Tour, aztán meg az olimpia.