Ez a számláló a poszt nézettségét mutatja. Mindenképp olvasd el ezt a posztot a részletekért.

PANAMERICANA

Mert mindannyiunknak jár másfél év oligarcháskodás.

gmail:
panamericanablog


Egy korábbi út:
Khívától keletre

Naptár

április 2014
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  <
1 2 3 4 5 6
7 8 9 10 11 12 13
14 15 16 17 18 19 20
21 22 23 24 25 26 27
28 29 30

Szinte kéjutazás

2011.09.08. 21:55 |  Bede Márton

Latin-Amerikát laza helynek szokás tartani, ahol felesleges a feszkó, hiszen a végén majd úgyis lesz valahogy, és egyébként is süt a nap. Ez így nem teljesen igaz, abban viszont tényleg biztos vagyok, hogy itt utazni egyszerűbb lesz, mint három-négy éve volt Ázsiában. Leszámítva azt a két tényezőt, amiről már írtam egy külön postban, hogy egyrészt egyedül leszek, másrészt pedig hogy a kontinens, ahol sok a fegyver, az erőszak és a szegénység, tud veszélyes hely is lenni.

Ha most megint Ázsiába mennék, már eleve könnyebb lenne. Egy év utazói tapasztalat sokat számít, és azt ugyan nem mondom, hogy teljesem inmunis vagyok a mindenféle lehúzásokra, és mosolyogva ülöm végig a legfárasztóbb 40 órás buszutat is, de azért magasabb a tűrésküszöböm, mint amikor először alkudtam kínai taxissal vagy ültem tádzsik tömegközlekedésen. És az sem elhanyagolható tény, hogy az ellentmondásos jelek ellenére is a világ bizony fejlődik, három-négy év alatt új utak épülnek, izmosodik a sávszélesség, néha pedig még a szállásokat is kitakarítják.

De nem Ázsiába megyek, hanem Latin-Amerikába, ahol minden bizonnyal már négy évvel ezelőtt is egyszerűbb lett volna. Például mert itt néhány karibi szigetországot leszámítva magyar állampolgárnak sehova sem kell vízum. Az ázsiai út okmányait már két hónappal indulás előtt el kellett kezdeni összeszedni, és Üzbegisztán bécsi nagykövetségén nem mindig a kedves vevőnek van igaza. Út közben is folyamatosan kellett intézni a következő országok vízumait, és ezek nem ám formalitások voltak csak. Most ilyen gond nem lesz, és még nevethetek is majd az amerikai turistákon, akiket sok latin-amerikai ország brutálisan drága vízumvásárlásra kényszerít - cserébe a hasonló washingtoni bánásmódért.

Mint ahogy kényelmes wifizés közben nevetni fogok azokon a kétségbeesett félórákon, amiket még Burmában azzal töltöttem, hogy megpróbáljak elküldeni egyetlen emailt. Nem blogpostot feltölteni vagy bármi hasonlóan bonyolult feladatot elvégezni, csak írni haza két sort. Latin-Amerikában nem lesz ilyen tragikus a sávszélesség helyzete, ami pedig még fontosabb, a politikusok másképp keserítik meg alattvalóik életét, nem a fél internet lezárásával. Mivel Kubát minden bizonnyal kihagyom, most soha nem lesz olyan élményem, mint Kínában, ahol hol a Youtube nem működött, hol a CNN, vagy mint Malajziában, ahol egészen ártatlan weboldalakat sem lehetett megnyitni, ha azokon egy melltartó képe vagy a szex szó szerepelt.

Végül pedig ami a legfontosabb, spanyolul tudok, és szemben a japán vagy az indonéz lélekkel, a latin-amerikai embereket talán valamennyire értem is. Kínában nem értettem mit beszélnek, nem értettem mi van kiírva, és milliós városokban volt olyan helyzet, hogy senki nem beszélt angolul. Ott mutogatni kellett és rajzolgatni, hogy megtudjam, mikor érünk hova. Itt elég lesz megkérdezni a kalauzt. És nézhetünk együtt meccset is.

Címkék: utazás előtt szaktanácsadás